A GMO-mentesség hazai jelölése - Piaci előny a magyar termékek előtt?

A Földművelésügyi Minisztérium döntéshozói azt tervezik, hogy a GMO-mentes termékeket valamilyen jelzéssel, védjeggyel látnák el. Mindez hogyan kivitelezhető? Melyik termék nevezhető valóban GMO-mentesnek? Miért fontosak a laboratóriumi vizsgálatok, és miért nem értelmezhető a nulla, mint mérési mennyiség? Hogyan válhat a magyar termékek előnyére a GMO-mentesség? Erről szól következő összeállításunk...

Laboratóriumunk szakértője nemrég az egyik hazai rádiónak nyilatkozott, a beszélgetés pedig egy elméleti fejtegetéssel kezdődött. Rendkívül fontos volt ugyanis tisztázni, hogy a laboratóriumi vizsgálati módszerekkel – bármilyenek is legyenek azok – nem lehet nulla értéket adni.

Miért nem lehet nulla a nulla?

A legtöbb laboratóriumi vizsgálati módszer alsó méréshatárral és kimutatási határral, érzékenységgel jellemezhető. A kimutatási határ az a mennyiség, amely az adott módszerrel vizsgálva még ad olyan jelet, amelyet az analitikus észlelhet, azonban ez a jel oly kicsiny, hogy értéke körül rendkívül nagy mérési bizonytalansággal kell számolni.

A kimutatási határnál nagyobb érték az alsó méréshatár, amely egy olyan számmal jellemezhető, amely az adott vagy keresett komponens mérésekor a gyakorlati élet számára még elfogadható mérési bizonytalansággal van terhelve, vagy megfordítva, elfogadható pontossággal adható meg.

Az érzékenység annak a mutatószáma, hogy a szóban forgó vizsgálati módszerrel egységnyi mennyiségű vizsgált anyagra mekkora analitikai jelet kapunk. Egy nagyérzékenységű módszer igen kis anyagmennyiség hatására is nagy jelet ad, „nagyot szól”.


A rendelkezésre álló analitikai módszerek és eszközök segítségével sohasem lehet nulla mérési eredményt kapni, mert a vizsgáló szakemberek számára a nulla, mint mérési mennyiség értelmezhetetlen. Ha egy anyagot a vizsgálat során nem sikerül kimutatni, akkor annak mennyiségére azt mondjuk, hogy az kisebb, mint a mérés alsó határa (pl. <0,01 mg/kg stb.).

Másképpen fogalmazva: nincs olyan műszer, amely egy bizonyos anyag abszolút hiányát hitelt érdemlően igazolni tudná. Ha lenne ilyen módszer vagy berendezés, akkor annak a mérésre vonatkozó érzékenysége „végtelen nagy” lenne.

A technika fejlődésével természetesen egyre nagyobb érzékenységű berendezésekkel tudunk dolgozni, amelyeket használva megközelíthetőek a nullához közeli értékek, de maga a nulla érték semmiféle analitikai eszközzel és módszerrel soha nem lesz „mérhető”.

A nemkívánatos anyagtól való mentesség jelzéséhez tehát meg kell határozni, hogy mekkora az a mennyiség, aminél nem lehet több abban a bizonyos anyagban. Ez egyfajta „határértéket” jelent, ami az adott nemkívánatos anyagra vonatkozó analitikai módszerek teljesítőképességétől is függ.

Ilyenformán a GMO-mentesség jelölésének háttereként kétféle eljárást tartunk elképzelhetőnek:

A szakhatósági felügyeleti út

Az analitikai fejtegetések alapján egyrészt egyértelmű, hogy a GMO-mentességet egy bizonyos termékre vagy termékcsoportra alapvetően nem mérések alapján lehet meghatározni. Ha mégis szükség van a „mentesség” jelzésére, akkor a már jól ismert ökológiai termelés szabályainak logikája szerint dolgozhatunk.

Ez azt jelenti, hogy GMO-„mentesség” jelölését olyan termékek esetében látjuk megvalósíthatónak, amelyek köztudottan nem GMO-alapanyagokból készültek.

Mivel Magyarország Alaptörvénye tiltja a genetikailag módosított növények termesztését hazánk területén, közvetlenül adódik a lehetőség, hogy a Magyarországon termesztett és Magyarországon feldolgozott, vagyis tisztán hazai termékek esetén egyértelműen elfogadható a GMO-mentesség jelölése, akár védjegy formájában is.

Ilyen módon a magyar termék újabb előnyt jelenthet a piacon, mivel köztudomású, hogy a vásárlók, fogyasztók nagyobbik hányada szívesebben választ olyan termékeket, amelyeket nem genetikailag módosított alapanyagokból állítottak elő.

Természetesen – miután a puding legjobb próbája az evés – a GMO-mentesség jelzését viselő termékeket ellenőrző laboratóriumi vizsgálatokra továbbra is nagy szükség van! Nem csak azért, mert előfordulhat, hogy a kereskedelemben rosszhiszeműen bocsátanak ki GMO-mentességet hordozó, de GMO-összetevőket tartalmazó  élelmiszereket, hanem azért is, mert a különböző gyártási és szállítási tevékenységek során balesetszerűen keveredhetnek egymással „mentes” és „nem mentes” termékek.

 

2. Laboratóriumi ellenőrzésen (is) alapuló eljárás

Visszatérve az analitikai problémára: azt is elfogadhatónak tartjuk, hogy a jogalkotó egy nullától különböző, de rendkívül alacsony határértéket ad meg a GMO-mentesség feltételeként.

Ennek párhuzamos példája a Codex Alimentarius Bizottság ajánlása a gluténmentesség jelölésére, amelyet az Európai Unió Bizottsága is elfogadott, és rendeletben tett közzé. Ennek értelmében gluténmentesnek tekinthető az élelmiszer, amely legfeljebb 20 mg/kg mennyiségű glutént tartalmaz.

Vegyük észre, hogy ez az érték számottevően különbözik a nullától, de a jelenleg rendelkezésre álló analitikai módszerek alsó méréshatára 10 mg/kg a gluténre nézve. Így a 20mg/kg alatti mennyiség a jelenleg támasztott követelményeknek megfelelő mérési bizonytalansággal határozható meg.

A GMO-mentesség meghatározására tehát hasonló logikával megállapított határértéket lehetne kitűzni, ismerve a molekuláris biológia analitikai módszereinek teljesítőképességét. A GMO-mentesség határértékét ebben az esetben a témába érdekelt vizsgálólaboratóriumok szakértőinek bevonásával célszerű meghatározni.

 

Dr. Szigeti Tamás János


 

 

Kapcsolódó anyagok:

Hogyan halásszák a DNS-t?

Az élet kottája

GMO: kimutatható, de hogyan?