Kromatográfia és spektroanalízis | Laboratórium

Kromatográfia és spektroanalízis: a csoda odabent van!

Mi történik konkrétan az anyaggal? A már oly sokat emlegetett elválasztás hol és milyen módon zajlik le? Ez az a pont, ahol a laboratórium leírásának legizgalmasabb, legcsodálatosabb részéhez érkeztünk!...

A történet még a 19. században kezdődött, amikor egy bizonyos Mihail Szemjonovics Cvet nevű orosz botanikus a klorofil kutatása közben egy üvegcsőt használt a növényi pigmentek elválasztására. Amikor a szakállas tudós a kálcium-karbonáttal töltött csövön „passzírozta” át a mintáit, talán még nem is sejtette, hogy a „mellékesen” felfedezett módszere évszázadokon át a laboratóriumi vizsgálatok legfontosabb eleme lesz, olyannyira, hogy még ma is ezen az elven működő gépekkel végezzük el a legtöbb elemzésünket.

A berendezést még Cvet nevezte el kromatográfnak, és ma is így hívjuk ezeket a több tízmillió forint értékű gépeket, amelyek folyadékkal vagy gázzal működnek. Cvet technológiáját természetesen már rengeteget csiszolták, az anyagok hermetikusan zárt csövekben haladnak, a folyadékot pedig nagy nyomás alá helyezték (erre utal a HPLC, High Pression Liquid Cromatograf, azaz magas nyomású folyadékkromatográf elnevezés is.)

A berendezés digitalizált, számos vizsgálat elvégzésére alkalmas, és nagyon nagy fokú szakértelmet igényel.

A másik módszerünk az elemanalízis. Az ICP OES-nek (Inductively Coupled Plasma Optical Emission Spectrometry) nevezett módszernek köszönhetően olyan állapotot idézünk elő a készülékben, mint a nap felszínén, 6000 Celsius fokon, plazmatérben porlasztjuk az anyagot, a molekulák atomokra bomlanak, fényt sugároznak ki, leadják a gerjesztési energiájukat, a különböző elemek a maguk színképét sugározzák. A toxikus elemek mind ezzel a technikával határozhatók meg nálunk, ráadásul igen gyorsan és hatékonyan: egy időben akár 30 elemet is detektálni lehet.

Az ICP MS, a tömegspektrométer a keletkezett ionokat vákuumtérben röpteti, ez alapján tudjuk kiszámolni a tömeget. Létezik még a fotometria (UV-fényben mérünk), a kolorimetria (színmeghatározás), a spektrofotometria (látható és nem látható tartományokban egyaránt), az infravörös spektroszkópia (a még nem látható fény tartományában) , a gravimetria (tömegmérés), a potenciometria (ph-mérés).