Pala-para a tetőkön

A hullámpala- és síkpalaborítású tetőkből nem csak a szakszerűtlen bontás során  kerülhetnek akár rákos megbetegedést is okozó azbesztrostok a levegőbe, hanem az elöregedett felületek mindennapos kopása során is – derült ki a Laboratorium.hu legfrissebb cikkéből. Magyarországon 350 millió négyzetméter azbesztpalát gyártottak a huszadik század során, ez akár több millió épületet is érinthet...

Az általánosan elfogadott vélekedés szerint az azbesztpala addig nem jelent komoly veszélyt a környezetre, amíg a tetőn van, hiszen az egészségre ártalmas azbesztrostok kötött állapotban találhatók meg az anyagban. Mindennek ellentmond egy német kutatás, amelynek következtetései minden bizonnyal Magyarországon is igazak.

A német Toxcenter.org honlapján megtalálható, tíz évvel ezelőtt készült átfogó kutatás  szerint a második világháború utáni időszakban Németországban 220 millió négyzetméternyi azbesztpalát gyártottak. Kiderült, hogy az időjárás (eső, nap, szél, hó) komoly hatással vannak az azbesztpalalemezek állapotára, és az is beigazolódott, hogy azok időjárásnak való kitettsége egyenes arányosságot mutat a felületi kopással.

A kutatások alapján a környezetbe jutó azbesztrostok mennyisége évente 3 gramm négyzetméterenként. Az azbesztszálaknak mindössze 20 százaléka kerül a levegőbe, a nagy részét a csapadékvíz lemossa (több európai kutatás arról számol be, hogy az azbeszt mennyisége a mérési pontokon általában meghaladja a környezetvédelmi határértékeket).

Németországban a felmérések alapján jelenleg közel 1000 négyzetkilométernyi erodálódott azbesztpala található a tetőkön, ez alapján feltételezhetően 1000 és 3000 tonna közti azbesztrost-mennyiség jut a környezetbe évente, amelyből legalább 200 tonnányi mennyiség a levegőbe kerül.

Az tehát biztosnak látszik, hogy a felületi kopás miatt megnő a környezeti levegő azbesztrost-szennyezettsége, ahogy az is, hogy a tetőben lévő azbeszt sajnos nemcsak a szakszerűtlen bontáskor, hanem a meg nem bolygatott, „normál” állapotában is veszélyt jelenthet.


Mi a helyzet Magyarországon?

Magyarországon Selypen és Nyergesújfalun gyártottak azbeszttartalmú termékeket, de a termelés már mindkét helyen leállt. Ettől függetlenül az azbeszt szigetelőanyagként és tetőként még számos helyen előfordul, ami azért jelent súlyos problémát, mert az egyébként rendkívül ellenálló anyag súlyos egészségkárosító hatású, a tüdőbe kerülő azbesztrostok ugyanis rákos megbetegedéseket is okozhatnak.

Az azbeszt nálunk is leggyakrabban a jól ismert sík- vagy hullámpalatetőként, illetve a födémek, tartóoszlopok szigetelésében (úgynevezett szórt azbesztként) van jelen az épületekben. Míg a síkpala leginkább a családi házakat borítja, illetve középületek falburkoló elemeként is gyakran előfordul, addig a hullámpalát főleg ipari létesítményeken, illetve melléképületeken (tárolókon, garázsokon), valamint válaszfalakként, kerítésként alkalmazták.

Az épületek szigetelésére használt szórt azbeszt 80 százalékban tartalmazza a rákkeltő anyagot. A Magyarországon többek között a dunántúli panellakásokban, ipari létesítményekben, sportcsarnokokban, irodaházakban a mai napig meglévő szigetelés ezért folyamatos veszélyt jelent, különösen akkor, hogyha falat fúrnak, átépítési vagy bontási munkálatokat végeznek az adott épületen.

Az azbesztpala egy keménykötésű anyag, mindössze 10-30 százalékban tartalmaz azbesztet, a nagy része cement, éppen ezért eddigi ismereteink szerint az azbesztrostok nyugalmi helyzetben kevésbé szabadulnak ki az ilyen felületekről.

 

Az azbesztpala éppen ezért akkor jelenti a legnagyobb veszélyt, amikor szakszerűtlenül kezdik bontani, igaz, a hullám- és a síkpala esetében eltérő a környezetszennyezési kockázat és az egészségkárosodás esélye, mértéke – mondta el a Laboratorium.hu-nak Six Éva, a független laboratóriumokat működtető WESSLING Hungary Kft. azbesztlaboratóriumának a vezetője.

Hozzátette, hogy a hullámpalát általában raklapnyi alapterületű elemenként annak megsérülése nélkül le lehet szerelni a tetőről, majd egymásra rakni és elszállítani. A síkpalalapoknál azonban bonyolultabb a helyzet, ugyanis ezeket általában szegecseléssel, szögeléssel rögzítik a tetőn, az eltávolításukkor pedig a szögek mellett a palalapok elrepednek, eltörnek. Ilyenkor az azbesztrostok kikerülhetnek a levegőbe, ami már komoly veszélyt jelent a munkát végző munkások és a lakóközösség tagjainak egészségére egyaránt.

Az azbesztlapok szakszerű eltávolítása során a felületet folyamatosan nedvesíteni kell (így az azbesztrostok nem kerülnek olyan könnyen a levegőbe), a szegeket (szegecseket) el kell vágni, az azbesztlapokat pedig egészben levenni a tetőről, és már ott helyben becsomagolni, légmentesen elzárni a környezettől – tanácsolta Six Éva.

Nem véletlen, hogy amint az azbeszt lekerült a tetőről, jogilag azonnal veszélyes hulladéknak minősül. Az azbesztpalabontást éppen ezért kötelező bejelenteni a hatósághoz, annak szakszerű elszállításához és tárolásához pedig erre szakosodott cég segítségét kell igénybe venni.


Mivel a fenti folyamat viszonylag drága, sokszor a lakó úgy dönt, hogy inkább ő maga végzi el az azbeszt lebontását és elszállítását, ami már illegális tevékenységnek minősül, hiszen a bontást nem jelentette be.

Amennyiben valaki nem szeretne illegális megoldást választani, ám mégis megszabadulna az azbeszt okozta veszélytől, gyakran úgy oldja meg a problémát, hogy a tetőfelületet befedi egy másik anyaggal. Az erre szakosodott cégek ilyenkor a munka első fázisában nagy nyomású vízsugárral tisztítják meg a felületet a rárakódott szennyeződéstől, illetve mohától. Ez azonban még súlyosabb környezetszennyezést okoz, mint a szakszerűtlen bontás! Azzal nem számolnak ugyanis, hogy a mechanikus tisztítás révén nagy számú azbesztrost kerül a környezetbe, ráadásul a fröcskölés akár száz méteres körzetben is szétteríti az apró rostokat a levegőben.

Lengyelországban már végeztek átfogó felmérés az azbeszttartalmú anyagokkal érintett épületekről, mindez igencsak időszerű lenne Magyarországon is.

Ahogy arról a Laboratorium.hu már korábban beszámolt, Magyarországon 1999 és 2003 között ugyan már végeztek felméréseket panelos lakóépületekben abból a célból, hogy felderítsék: tűzvédelem céljából alkalmaztak-e azbeszttartalmú szigetelést, ám ez nem vonatkozott az összes azbesztfelhasználásra. Az eredmények tanúsága szerint egyébként főleg a Nyugat-Dunántúli régiókban 1970 és 1990 között épített panelépületekben található szigetelés közel 250 ezer m2 felületet érint. Ez az adat tehát a szórt azbesztre vonatkozik, lássuk, mi a helyzet az azbesztpalával!

 

Nyergesújfaluban 1903 óta működött azbesztpalagyár, itt több, mint 350 millió négyzetméternyi hullám- és síkpala készült. Emellett még jelentős orosz import is érkezett ezekből az anyagokból. Hogyha átlagosan 150 négyzetméteres tetőfelületű házzal számolunk, akkor elmondhatjuk, hogy az azbesztpala borítású épületek száma a huszadik században bőven meghaladhatta a kétmilliót. Természetesen ez csak egy rendkívül hozzávetőleges becslés, ahogy az is  bizonyos, hogy azóta már számos épületet lebontottak, másokon pedig tetőcserét hajtottak végre.

Tény azonban, hogy Magyarországon a mai napig több százezer lakóépület lehet érintett a hullám- és síkpala, valamint a szórt azbeszt okozta azbesztveszély által. Éppen ezért rendkívül fontos a lakó- és gyárépületek folyamatos felmérése, mentesítése, az azbeszt laboratóriumi vizsgálata, valamint a levegőtisztasági mérések…

 

Az azbeszt veszélyeiről itt olvashat.

Az azbesztmentesítésről és a laboratóriumi vizsgálatokról itt tájékozódhat.