Az időzített gomba

Fusarium, az időzített gomba

A Fusarium az egyik legelterjedtebb mikroszkopikus gomba, amely megfertőzi a növényeket, az általa termelt toxinok pedig komoly betegségeket is okozhatnak. Míg a gabonaféléknél ez élelmiszerbiztonsági kockázatot is jelent, addig a banánoknál magát a növényt pusztítja el, mint egy időzített bomba. Vagyis gomba. Akárhogy is van, a mikotoxinok vizsgálata rendkívül fontos...

 

Mi az a Fusarium?

A Fusarium egy mikroszkopikus gomba, a gabonatermesztők között jól ismert gombanemzettség, amelybe hozzávetőlegesen ezer faj tartozik. A fonalas gombák a növényeket széleskörűen fertőzik, leginkább a gabonaféléket (kukorica, búza, rozs). A legtöbb ismert mikroszkopikus gomba toxinját (az Aspergillus-fajok által termelt aflatoxinok mellett) a fuzáriumok termelik, ezek a toxinok a gombák anyagcseretermékei.


 


Hogyan árt a Fusarium a gabonáknak?

Magyarországon a Fusariumok alapvetően a gabonaféléket betegítik meg. Főként a kalászon élősködnek, gombafonalaikkal bevonják a gabonaszemeket, anyagcseretermékeik bekerülnek a magba is, innen pedig könnyen átkerülnek a sütőipari termékekbe. A gabonatáblán akkor látszik leginkább a fusariumos fertőzés, amikor a gabona kalásza zöld (ekkor a zöldes szín foltokban kifakul, ám mindez nem tévesztendő össze a vetésfehérítő bogár pusztításával!).

 

A Fusarium és a banán

A trópusi és szubtrópusi vidékeken a banánültetvényeket is megtizedeli a furmányos mikotoxin. A Fusarium oxysporum (f. sp. cubense) okozza a banánok úgynevezett panamabetegségét, amelyet először 1890-ben mutattak ki Panamában, innen terjedt el a fertőzés a Karib térségben.

A betegség legfontosabb külső tünete a hervadás és a levelek sárgás elszíneződése. Ahogy a betegség előrehalad, egyre több levél sárgul és pusztul el, a banántörzs körül pedig fonnyadt levelekből álló „szoknya” alakul ki, később a levélnek csak a váza marad meg. Ha valaki egy Fusariummal fertőzött növény törzsét kettévágja, azt láthatja, hogy belül gesztenyebarna színű, esetleg elfehéredik.

Időzített gomba

A Fusarium egy talajlakó gomba, a banánt a gyökerein keresztül fertőzi meg, majd bekerül a szállítószöveteibe, és eltömi az edénynyalábokat, így a növénynek megszűnik a keringése. Hasonló jelenség játszódik le a sárgabarack úgynevezett gutaütése során, amikor a barackfát együttesen különböző gomba- és baktériumfajok támadják meg, a növény pedig néhány nap alatt elszárad.

A Fusarium oxysporum a banán esetében hosszú ideig a talajban él, a spórái a gyökér közelében szóródnak szét (a gyökerek által kibocsátott kémiai vegyületek vonzzák őket a növényhez). A gomba „alattomosan” felszívódik a gyökereken keresztül, szálai behatolnak be az edénynyalábokba, és onnan végzik el pusztító munkájukat. Amikor elérik a kritikus sűrűséget a szállítóedényekben, rövid idő alatt elpusztítják a növényt.

Ezért neveztük el időzített gombának!

 

Hogyan lehet ellene védekezni?

Lényegében sehogy. A legnagyobb probléma, hogy a betegséget nem lehet gombaölő hatású szerekkel (fungicidekkel) legyőzni, a talajból ráadásul szinte lehetetlen kimutatni a Fusariumot. A szakirodalom szerint a fertőzött területeken szabályos karantént kell létrehozni: le kell állítani a banántermesztést, fertőtleníteni kell az összes érintett állatot, embert, gépet. A banánfákat nem szabad kivágni, hanem – egyfajta hőpajzsként – fém hullámlemez borítást célszerű a fertőzött növények köré tenni, aztán el kell őket égetni. Így a fertőzött növények elpusztulnak, és a talaj egy részében a gombák mennyisége is csökkenhet.

Bizonyos ellenálló banánfajták edénynyalábjaikban képesek megállítani a gomba szaporodását. Azonban a különböző típusú gombáknak csak más és más banánfajták képesek ellenállni. Ugyanakkor van olyan Fusarium fajta, amely csak néhány növényfajt tud megbetegíteni, de a tudósok ismernek olyat is, amely valamennyi banánfajt képes megfertőzni. A WHO közleménye szerint a globális veszélyt elsősorban a Fusariumok trópusi 4-es típusú változata okozza.

Egyelőre tehát kizárólag az ellenálló fajták termesztése a megoldás, vagy – ahogy számos más esetben – úgy gyaníthatóan „bevetik” a genetikai csodafegyvert, vagyis úgy módosítják számos banánfajta génjeit, hogy azok ellenállóvá váljanak a Fusariumnak.



Jó hír viszont, hogy éppen a betegség gyors lefolyásának köszönhetően a fertőzés tünetei a gyümölcsön nem láthatók, a gomba toxinjai már nem jutnak el a termésbe, legalábbis nem tudunk arról, hogy a banánból kimutattak volna Fusarium-eredetű toxinokat.

 

Milyen toxinok ezek és miért olyan fontos a vizsgálatuk?

Mivel Magyarországon négyzetméterenként viszonylag kis számban nőnek banánfák, a fenti ismeretek inkább lehetnek érdekesek, mint hasznosak. Azonban a Fusarium gombák és általában a mikotoxinok laboratóriumi vizsgálata nagyon is fontos kérdés.

A mikotoxinok között olyan vegyületek is ismertek, amelyek a melegvérű szervezetekre a legtoxikusabb kémiai anyagoknak tekinthetők. Ilyenek például az aflatoxinok, amelyeket az Aspergillus gombanemzettség tagjai termelnek. A Fusarium nemzettség által termelt toxinok (a legfontosabbak a fumonizinek – több mint 130 vegyület ismert, a trichotecének: DON, NIV, F2, T2, HT2 stb., illetve a zearalenon  – F2 – toxinok) mérgezősége ugyan valamelyest alatta marad az Aspergillus által termelteknek, azonban az élelmiszerláncba kerülve hosszú időn keresztül számos betegség okozói lehetnek.

Daganatos megbetegedések, bőr- és szemirritációk, vese- és májelégtelenségek léphetnek fel. A már említett zearalenon F2 toxin különleges helyet foglal el a mikotoxinok között, ugyanis mint fitoösztrogén, a melegvérű élőlények nőivarú egyedeinél (beleértve az embert is) szaporodásbiológiai zavarokat okozhat.

 

 


Élelmiszerbiztonsági szempontból különösen hátrányos tulajdonságuk az, hogy az általános élelmiszertechnológia, illetve ételkészítés során fellépő hőkezeléseknek többnyire ellenállnak.

Számos mikotoxin egyébként arra is képes, hogy a szervezet anyagcseréjének a rendszerében különböző vegyületekhez kötődjön, „álcázza magát”, megnehezítve e káros és veszélyes toxinok laboratóriumi kimutatását. (Ez utóbbi témában a Laboratorium.hu összefoglalását itt, az Élelmiszervizsgálati közlemények című tudományos szaklap írását pedig itt olvashatja el).

 

Dr. Szigeti Tamás János – Szunyogh Gábor