Az utolsó szó mindig a mikrobáké!

Miért oldódik ki jobban az ásványvizes palack anyaga az italba a forró autóban? Mik azok az élelmiszer-utánzó modelloldatok? Hogyan szaporodnak a mikrobák a védőgázas csomagolásban? Mennyi csomagolóanyagot eszünk meg az életünk során? Az érdekes kérdések mellett a csomagolóanyagok biztonságáról, szabályozásáról és a vizsgálatok fontosságáról is tanácskoztak hatósági és laboratóriumi szakemberek egy október elején rendezett konferencián, amelyen a csomagolóipar színe-java is megjelent...

A csomagolóanyagoknak kulcsszerepük van az élelmiszer-biztonságban – állapították meg a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) képviselői és laboratóriumi szakemberek egy október eleji konferencián. Csomagolóanyagok kioldódása, laboratóriumi vizsgálata, mikrobiológiai veszélyek, jogi szabályozás – e fontos témaköröket járták körbe a maga nemében egyedülálló tanácskozáson, ahol nem csak a csomagolóanyag-gyártók, hanem a nagyközönség számára is rendkívül hasznos tudnivalók hangzottak el.

„Engedjék meg, hogy röviden elmeséljem a reggelünk történetét: a dobozból kiöntött tejet melegítettük meg reggelire, kinyitottuk a védőgázas csomagolású szalámit, a kisfiamnak az osztálykirándulásra szalvétába csomagoltuk a szendvicset, és műanyagpalackos üdítőt tettünk a hátizsákjába” – mondta el Dr. Zanathy László vegyész, Az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok vizsgálata című konferenciát szervező, független laboratórium ügyvezető igazgatója a tanácskozásnak helyszínt biztosító budapesti Aquaworld Hotelben október elsején.




Az a tény, hogy csak ez alatt a fél óra alatt számtalan csomagolt élelmiszerrel kerültünk kapcsolatba, rávilágít arra, miért olyan fontos azok biztonsága, illetve hogy a csomagolóanyag nélküli élelmiszer-kereskedelem illúzió – vélekedett Zanathy László, hozzátéve: az élelmiszer higiéniáját, eltarthatóságát csomagolóanyaggal jobban meg lehet őrizni, mint anélkül.

A csomagolásról

Hogy mi mindenre jó a csomagolás? Amellett, hogy egyben tartja az élelmiszert, védi a környezet hatásaitól (és fordítva), jobban eltarthatóvá teszi, mint amilyenek a lédig termékek, biztonságos, ráadásul fontos üzenetet, információkat hordoz, valamint marketingcélokat is szolgál – foglalta össze Dr. Kovács Ágnes, a laboratórium szakértője.

Felhívta a figyelmet a csomagolásból való kioldódást is meghatározó diffúzió jelenségére,és annak hőmérsékleti vetületeire, ennek köszönhető például, hogy a forró autóban hagyott üdítős palackból hamarább beleoldódnak a részecskék az italba. Hangsúlyozta, hogy az életünk folyamán több mint 300 grammnyi csomagolóanyagot fogyasztunk el. Nem véletlen, hogy a világon gyártott műanyagoknak ugyan mindössze 15 százaléka kerül közvetlenül érintkezésbe az élelmiszerekkel, ám általában a műanyagokat szabályozó rendeletek 95 százaléka (!) ezekre az anyagokra vonatkozik.

Az EU tagállamaiban közvetlenül alkalmazandó az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagokról és tárgyakról szól az 1935/2004/EK rendelet, amely az általános követelményeket és alapelveket határozza meg az FCM (Food Contact Material) anyagokra – mondta el Dr. Szilvássy Blanka, a NÉBIH élelmiszer-biztonsági felügyelője.  Magyarországon az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény hatálya kiterjed az élelmiszerrel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyag, tárgy, eszköz és gép előállítására, higiéniai alkalmasságának, megfelelőségének ellenőrzésére és forgalomba hozatalára is – mondta el a szakember, aki részletesen ismertette az európai és a magyar szabályozással és ellenőrzéssel kapcsolatos legfontosabb információkat. Kiemelte, hogy a jogalkotó megpróbálja nyomon követni a csomagolóanyag-gyártók tevékenységét, és a hatóság is igyekszik minél nagyobb figyelmet fordítani erre a területre.


Mikrobiológiai veszélyek

A mikroorganizmusok a mezőgazdaságból, a környezetből, a feldolgozásból egyaránt „hoznak” fertőzéseket, egymással versengve szaporodnak, így kialakul egy termékspecifikus mikrobióta, amely akár hasznos is lehet (joghurtok, bor, sör), ám romlást okozó és sajnálatos módon kórokozó is. A legfontosabb szempont, hogy a csomagolóanyagok nem lehetnek mikroorganizmusok hordozói - mondta el Tabajdiné dr. Pintér Vera élelmiszer-mikrobiológus, vegyészmérnök, aki hozzátette, hogy az élelmiszer-eredetű megbetegedések a világ lakosságának 30 százalékát érintik.

Míg a drasztikus tartósító eljárásokat (hőkezelések, tartósítószerek) egyre jobban igyekszünk elkerülni, szeretnénk, ha a feldolgozottsági fok egyre magasabb lenne: a kereskedelem a gyártókat a minőségmegőrzési idő kitolására kényszeríti, éppen ezért új tartósító eljárásokra és új csomagolásokra van szükség – emelte ki Tabajdiné dr. Pintér Vera, aki úgy vélte, túl sok feladatot szánunk a csomagolóanyagoknak, amelyek csak akkor realizálódhatnak, hogyha a csomagolás-technikát az adott élelmiszer-csoporthoz alkalmazzuk.

Akárhol nyúlunk is hozzá az élelmiszerhez a csomagolás szempontjából, a mikrobák azonnal alkalmazkodnak! – állapította meg a neves szakember.

Milyen vizsgálatokat végez a laboratórium?

Kovács Ágnes elmondta, hogy a laboratóriumban az élelmiszerekkel kapcsolatba kerülő anyagok érzékszervi hatásait, összes és specifikus kioldódási jellemzőit vizsgálják.  A csomagolóanyagokból az élelmiszerekbe kerülő nem kívánt komponensek többek között a műanyagok monomerjei, a foto-stabilizátorok, a csúszást segítő anyagok, a lágyítók, a nyomdafestékek és azok iniciátorai, illetve a fémek. Az élelmiszerbe kerülő összes komponens (migráns) mennyiségének meghatározása során kerülnek főszerepbe az élelmiszer-utánzó modelloldatok. Az élelmiszer-utánzó modelloldatok az élelmiszerek szerepét töltik be, és elvégzik a munkájukat is, azaz olyan arányban teszik próbára az adott csomagolóanyagot, mint ez utóbbiak. A vizsgálandó tárgyakat ezekkel hozzák érintkezésbe, majd megmérik az oldatba kerülő összes migráns mennyiségét. 

A vizsgálatokkor mindig a legkedvezőtlenebb felhasználási körülményt veszik alapul, a kioldódás megvizsgálásához pedig analitikai méréseket alkalmaznak. A leggyakrabban a lágyítókat, az antioxidánsokat és a nehézfémeket vizsgálják. A speciális kioldódási vizsgálatoknál az élelmiszerekből a modelloldatokba kerülő anyagok kémiai jellemzőit is meghatározzák, azaz konkrét vegyületeket mutatnak ki, illetve megmérik azok mennyiségét is.


A gyártók kötelességei

A csomagolóanyagok vizsgálata, a mikrobiológiai veszélyek és a szabályozás mellett a konferencia egyik legérdekesebb előadásában Martin Andrea, a laboratórium szakértője arról beszélt, hogy mi mindennek kell megfelelnie a csomagolóanyag-gyártóknak.

A műanyagalapanyag-gyártóknak nem kell nyilatkozniuk arról, hogy a gyártási körülmények megfelelőek voltak-e a termék kialakítására, azonban fel kell tüntetniük a felhasználási területeket, illetve azt, hogy a termék milyen kioldódási határértékkel rendelkezik. Mindemellett olyan információkkal kell ellátnia a végső műanyagtárgy gyártóját, amelyek segítségével el tudja készíteni a gyártási technológiájáról a megfelelőségi nyilatkozatot (mindezt a már említett 1935/2004-es EU keretrendelet szabályozza).

Számos olyan anyaghoz (például fém, fa üveg) amelyek ugyancsak gyakran lépnek érintkezésbe ételekkel, sajnos még nem léteznek pontos előírások. Talán az lenne a legegyszerűbb megoldás – vélekedett Martin Andrea –, hogy az élelmiszeripar számára alkalmazható eszköz gyártója adja ki a megfelelőségi nyilatkozatot.

Az előadó beszélt még a nyomon követhetőségről, amelynek igazolását nem csak az élelmiszer-, hanem a csomagolóanyag-gyártónak is fel kell tudnia mutatnia. Mindennek feltétele a megfelelő tételazonosítási képesség, ám a csomagolóanyag-gyártók legalább 50 százaléka ma még nem képes erre! Márpedig amennyiben a beérkező csomagolóanyagot nem azonosítják tételszinten az élelmiszergyártóknál, innentől nagyon nehéz a nyomon követés, a megfelelőségi nyilatkozat kiállítása.


A helyes gyártási gyakorlatoknál az a fontos, hogy rendelkezésre álljon a szükséges dokumentáció, a megfelelőség, a különböző biztonsági adatok, a minőségbiztosítási alapelvek, a minőség-ellenőrzési rendszerek, illetve a végtermékekkel kapcsolatos, a kioldódási határértéket igazoló eredmények.  Ez utóbbiak kapcsán hangsúlyozta a rendszeres laboratóriumi vizsgálatok fontosságát.

Ugrai Miklós, a Petőfi Nyomda képviseletében arról beszélt, hogyan is működik egy nyomdai tevékenység a gyakorlatban, milyen modern technikákat alkalmaznak a biztonságos anyagok előállítása érdekében.

A csomagolástechnika új irányai és a félbevágott citrom kérdése

A sci-fibe illő, ám már a gyakorlatban is alkalmazott interaktív csomagolóanyagok érzékelik a hőmérsékletet, a mechanikai behatást, rögzítik az adatokat, választ adnak a termékben végbement változásokról. Amerikában már olyan szenzorokat is beépítettek a csomagolóanyagba, amelyek a kórokozókat is képesek jelezni – mondta el Tabajdiné dr. Pintér Vera.

Egy másik fontos cél, hogy a csomagolóanyagok biológiailag lebomló, természetes polimerek legyenek, illetve az, hogy ehető csomagolásokat fejlesszenek ki.

A csomagolóanyagokra nagy szükség van, már csak azért is, mert az utolsó szó mindig a mikrobáké! – mondta zárszavában Zanathy László, aki a konferencia végén megkérdezte, vajon milyen csomagolásban tennének el a hűtőszekrénybe egy félbevágott citromot. A citromsav ugyanis a kerámiaedények festékét, az alufóliának pedig az alumíniumtartalmát oldhatja ki.

A megoldásokat kérjük, hogy juttassák el laboratóriumunkba, a beküldők között ajándékot sorsolunk ki!