Ez nem placebó! A minta útja a vizsgálatig

Miért fontos a mintán a vonalkód? Hogyan lehet objektíven megvizsgálni egy hamburgert? Miért kell szárazjég a daráláshoz? És mi köze mindennek az ál-fájdalomcsillapító cukorkákhoz? Most útjára indított sorozatunkban azt szeretnénk bemutatni, milyen utat jár be egy laborba hozott minta a jegyzőkönyv elkészültéig. Kezdjük tehát a minta-előkészítéssel...

Az akkreditált laboratóriumba bekerülő minta első lépésben egy azonosítót kap. Az azonosító kódnak köszönhetően a minta egyedi jellel rendelkezik, nyomon követhető és visszakereshető, több azonos minta pedig nem keverhető össze. Minden akkreditált laboratórium működésének alapfeltétele, hogy a beérkezéstől az eredmény kiadásáig (és visszafelé is!) minden követhető és visszakereshető legyen. De más oka is van a mintaazonosítók alkalmazásának.

Talán meglepő, de mindennek szemléltetéséhez a fájdalomcsillapító, hatóanyag nélküli cukorkákat vesszük elő. Jöjjön teát az édes kitérő!

  

Az anonimitás: az objektivitás záloga

Kutatók egy csoportja végzett egy később sokféle formában megismételt kísérletet, amely gyógyszernek álcázott cukorgolyókat adtak a kísérletben résztvevő személyeknek. Valójában semmilyen hatása nem volt ezeknek a cukorkáknak, a résztvevők egy csoportjának azonban azt mondták, hogy ez egy új és olcsó fájdalomcsillapító, alig egy dollár egy bogyó belőle. Egy másik csoportnak már tíz dollárt mondtak, a harmadiknak pedig méregdrága, új gyógyszerként mutatták be a közönséges cukorkát. Arra kérték a résztvevőket, hogy jelezzenek vissza, mennyire vált be a „fájdalomcsillapító”. Azt találták, hogy minél drágábbnak állították be, annál hatékonyabbnak bizonyult. Akik erősen hittek abban, hogy ez egy drága dolog, azoknak az agya csökkentette a fájdalomérzet –  mindenféle hatóanyag nélkül. Ezt hívják placebo hatásnak. Az elménk, gyakran becsap, s megakadályoz az objektív minősítésben.

A fentiek tanulsága: az objektív vizsgálathoz elengedhetetlen, hogy ne tudjuk becsapni magunkat, akár akaratlanul is. A pártatlanság biztosításának egyik feltétele, hogy minden minta „leplezve” jusson a vizsgálóhoz, akár érzékszervi, akár műszeres vizsgálatról van szó.

Az, hogy a vizsgáló már csak a beérkezett minta kódját látja, különösen fontos többek között az érzékszervi vizsgálatoknál, ilyenkor a szakembernek ugyanis lehetnek előítéletei a termékek minősége közötti különbségről. Ha tudjuk, hogy ez egy jó, márkás és drága termék, tudat alatt is úgy vizsgáljuk, hogy ennek meg kell felelnie.

 

    

Fontos megjegyezni azt is, hogy az anonimitás nem csak az objektív vizsgálat miatt fontos, hanem azért is, mert az ügyfélen kívül senki nem szerezhet tudomást az itt bevizsgált anyagról, az ott folyó szolgáltatásról, tevékenységről. A laboratóriumon belül pedig a vizsgáló személyzetnek sincs tudomása a minta tulajdonosáról és a várható eredményről sem. Mindez a saját fejlesztésű, mindenre kiterjedő és anonim laboratóriumi nyilvántartó rendszerünknek  köszönhető.

A beérkező vagy az általunk felvett mintákat tehát a legszigorúbb és legmodernebb előírások alapján iktatjuk, raktározzuk, vizsgáljuk, mérjük, majd jegyzőkönyvet készítünk, az eredményről pedig az ügyfeleket postai és elektronikus úton értesítjük.

A mintát vagy az ügyfelek hozzák be, vagy pedig akkreditált mintavételi eljárás során mi magunk megyünk ki (mikrobiológia, élelmiszer, környezet területeken), és a mintákat szabályszerűen, hűtve mi szállítjuk be a laboratóriumba.

A berékező mintát elektronikusan iktatjuk, a laborinformációs rendszerünkben minden olyan adatot rögzítünk, amely a mintával kapcsolatos (módszer, eszközök, jogszabály, szabványok, előírások, stb.). A környezetvédelmi minták a vizsgálat típusától függően színkódot kapnak, ez egyszerűbbé teszi az azonosításukat. Emellett az összes mintát a már említett vonalkóddal azonosítjuk, amely végigkíséri azokat a laboratóriumban.



A tévedés esélye tehát nulla!

A minta raktárba kerül, ahol szakszerűen tároljuk, szakosítottan, elkülönítve, ha szükséges, hűtve vagy mélyhűtve. A bizalmas ügykezelés szabályait betartva oda csak az illetékes mehet be, a raktárban a mintatárolás is a szoftver szerint zajlik: a minták helye a nyilvántartó adatbázisban szerepel, tehát azt is mondhatnánk, hogy nem kell mindegyik hűtőszekrényt kinyitni ahhoz, hogy megtaláljuk.

A vizsgálat elrendelése többszörös szakmai szűrés beiktatásával történik, csak olyan mérés, vizsgálat rendelhető el, amelynek a meghatározása már benne van a laboratóriumi információs rendszerben. Ha nincs benne, akkor az arra jogosult személyeknek definiálniuk kell az eljárást.

  

 

 

Mintaelőkészítés – hogyan készítsünk nagyból kicsit?

A beérkezett mintából általában több vizsgálatot is el kell végeznie a labornak. Ehhez logikus, hogy azt szét kell osztani. De gondoljunk egy hamburgerre! Szaftos húspogácsával, szósszal, salátával, sajttal. Hogy lehet biztosítani, hogy ha kétszer kell például zsírtartalmat mérni belőle, egyező eredményt kapjunk? Úgy, hogy a mintát teljesen egységes, homogén péppé kell aprítani, hogy reprezentatív minta kerüljön a vizsgáló személyhez. Ehhez mintától függően késes darálók, mixerek és malmok arzenálja kell, hogy rendelkezésre álljon. Máshogy tudunk egységesíteni egy nedves, puha mintát, és teljes más eszköz kell egy kemény, száraz minta előkészítéséhez.

 

Most egy gondolatkísérlet keretében képzeljük el, hogy száz almáról kell megmondani, hogy milyen mértékben szennyezettek. A száz almából valójában csak három a szennyezett, amelyek 50 – 50 – 50 mg/Kg szennyezést tartalmaznak. Azaz összesen 150 mg/kg szennyező van a 100 db almában. De mi van, ha ezt mielőtt homogén masszává darálnánk, megfeleznénk, és abból vizsgálnánk? Gondoljuk végig. Megfelezve, az ötven almába juthat 0, 50, 100 vagy 150 mg/kg mennyiségű szennyezés – azaz nulla, egy, kettő, vagy három szennyezett alma.

De akármelyik is az eset, ha az ebből megállapított szennyezést az eredeti száz almára akarjuk visszaszámolni, azaz megszorozzuk kettővel, soha nem fogjuk az eredeti 150-es értéket megkapni, hisz 0, 100, 200, vagy 300-as értéket kapunk. Mi a tanulság? Ha meg kell felezni egy mintát, érdemes először aprítanunk, és utána feleznünk, és nem fordítva. Függően attól, hogy a minta mekkora egységekből áll, ha egy egység az egy alma, vagy egy porszem nagyságú, az sok mindent befolyásol. A szemcseméret minél nagyobb, annál nagyobb tételt kell egységessé aprítani.

A példa rámutat arra, hogy már egy minta előkészítésnél, aprításánál is szakértő személyzetre van szükség, és sok mindent meg kell fontolni. Figyelembe kell venni például azt is, hogy amit vizsgálunk, az hőérzékeny-e. Ha igen, el kell kerülni, hogy darálás közben felmelegedjen, például szárazjég, azaz fagyott széndioxid hozzáadásával, ami ezután nyomtalanul elszublimál az anyagból. Tisztában kell lenni a vizsgálattal is, hogy milyen mennyiségű, az eredeti mintát a lehető legjobban reprezentáló anyag jusson a vizsgáló személyzethez.

 

  

 

A konkrét vizsgálatokat megelőzi még a mintatisztítás, a szűrés, a homogenizálás, a bemérés. A vizsgálatok rendkívül szerteágazóak és sokfélék, a teljesség igénye nélkül említünk tehát csak néhányat:

Laboratóriumunkba egyébként évente mintegy 180-200 ezer minta kerül be. Ezeknek egy részét (valamivel több mint a felét) az ügyfelek hozzák be, a fennmaradó részt pedig a mintavételi csoport munkatársai vételezik, ezeknek jelentős része akkreditált mintavétel. Egy mintából átlagosan 4-5 mérés származik (igaz, hogy például a növényvédő szereknél ez lehet akár több száz is!). A vizsgálatok száma 800 ezer és 1 millió között mozog évente.

De ez már egy következő fejezet, a minták vizsgálatával hamarosan jelentkezünk!

Balázs Gábor – Szunyogh Gábor