Fürdővizek vizsgálata

Fürdővizek vizsgálata

Többszöri nekifutás után, de most már ellentmondást nem tűrő módon megérkezett a nyár. A kánikulában az egyetlen hely, ahol valamennyire még el tudjuk viselni a hőséget: a strand. Az viszont már egyáltalán nem mindegy, miben is úszkálunk! Ebből a cikkből kiderül, hogy mi minden lehet a medencék vizében, és hogy az ott található anyagokat, élőlényeket hogyan vizsgálják. A laboratóriumban ugyanis a természetes strandok és a fürdők, medencék vizét is elemzik...

 

Természetes vizek

Kezdjük is gyorsan a természetes vizeknél! Ebben az esetben a megelőzés elve a legfontosabb, hiszen eleve nagyon kell figyelni arra, hogy ne kerüljön semmilyen szennyeződés a természetbe. Az éves vizsgálati eredmények alapján az Európai Uniós előírásokkal összhangban, „A természetes fürdővizek minőségi követelményeiről, valamint a természetes fürdőhelyek kijelöléséről és üzemeltetéséről szóló 78/2008. (IV.3.) Korm. rendelet” alapján történik a természetes fürdővizek vizsgálata, minősítése. A természetes fürdővizek mintázását, laboratóriumi vizsgálatát  az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) által kiadott feljogosítással rendelkező laboratóriumok végzik.  

Strandok, medencék

Az uszodák, fürdők, termálstrandok, hotelek medencéi esetében ugyancsak sok tennivalója van mind a létesítmények fenntartójának, mind pedig a laboratóriumi szakembernek. Másképp kell üzemeltetni a gyógy- és termálmedencéket, és másképp azokat, ahol úszunk, tehát jó eséllyel merítjük be a fejünket is. Ebben az esetben sokkal szigorúbbak a határértékek.  A magyarországi szabályozás egyébként élenjáró, rendkívül szigorú:

A víz minőségét a fürdési szezonban rendszeresen, havi gyakorisággal ellenőrzik. Fontos, hogy a fürdővíz környezetében a közegészségügyi feltételek mindig biztosítottak legyenek. A kiváló, illetve a jó minősítés azt jelenti, hogy az elmúlt négy évben a vizsgált strand vize minden vizsgálat időpontjában megfelelő minőségű volt – eltérés csak a megfelelőség szintjében fordulhat elő (ld. táblázat).


 

 

Termálvizek

A termálvíz a tisztításakor gyakorlatilag elvesztené a gyógyító hatását, ezért itt fokozott óvatossággal kell lennünk, hiszen a meleg víz kitűnő táptalaj a baktériumoknak, amely mikroorganizmusok előszeretettel fogyasztják a bőrünkről leoldódó szennyeződéseket is… és ne feledkezzünk meg a kisgyerekekről, akik néha későn szólnak, ha pisilniük kell. Egyszóval: lehetőleg ezekbe a vizekbe ne merítsük be a fejünket, és arra is nagyon vigyázzunk, nehogy véletlenül kortyoljunk egy nagyot.

 

Vízforgatás  vs. töltés-ürítés

Ami az úgynevezett vízforgatásos medencéket illeti, azokba folyamatosan adagolják a különböző fertőtlenítőszereket, hasonló tisztítási technológiákat használnak, mint az ivóvíz esetében.  A töltő-ürítő üzemmódú medencéket általában naponta egyszer töltik fel, estefelé leengedik, kitakarítják, és új, tiszta vízzel felöntik.

Lehet, hogy sokan azt feltételezik, hogy a termálvizes kutakból eleve olyan víz jön fel, amely tele van különböző mikroorganizmusokkal. Azonban a valóságban ezeknek a vizeknek a hőmérséklete általában meghaladja a 60 Celsius fokot, így tulajdonképpen önmagukat fertőtlenítik, hiszen számos baktérium, mint például a hírhedt Legionella nem szaporodik el ezen a hőfokon.

A nyilvános szökőkutak azonban rendkívül veszélyesek a fent leírtak miatt, itt igenis elszaporodhatnak a mikroorganizmusok, és a Legionella is veszélyt jelenthet, hiszen a vízköpőkből a levegőbe jutva, aeroszol formájában a tüdőnkbe juthat.



Hogyan tartják tisztán a vizet?

A víz tisztán tartásához folyamatos szűrésre van szükség, ehhez segédanyagokat, például az úgynevezett pelyhesítőszert használják. A pelyhesítőszer a vízhez adagolva először kicsapódik, finom pelyhek képződnek belőle, amelyek együtt lebegnek a szennyeződéssel, magukhoz vonzzák azt, és megkötik a pelyhek felületén. Ez ahhoz hasonló, mint amikor esik a hó, és a hópelyhek magukhoz ragadják a port a levegőből. Csakhogy a vízben ez nem ülepedik ki magától (mintha az a bizonyos hó nagyon erős szélben esne, és soha nem tudná elérni a talajt). Ezért kell a pelyheket kiszűrni!

Miután ezt a pelyhesítő anyagot kiszűrték, a vízhez adagolnak klórt, hypót vagy pedig vízben oldott klór-dioxidot. A pelyhesítőszer csak egy bizonyos, szűk pH-tartományban működik jól, ezért is nagyon fontos, hogy jól szabályozzák a fürdővíz pH-ját. A vízben oldott, kötött szén-dioxid egy idő után eltávozik, és lúgosodik a víz – ezért kell enyhe savat adagolni hozzá.

Az állandó helyszíni ellenőrzés tehát elengedhetetlen feltétele egy strand felelősségteljes üzemeltetésének. Az olyan egyszerűbb mérésék, mint például a pH ellenőrzése, az üzemeltető feladata, a külső labor pedig többek között a helyszíni mérés helyességét ellenőrzi.

Mi mindent mér a labor egy fürdőben?

A szervetlen anyagoknál kezdve a sort: a jó minőségű vízben általában nincs és nem is keletkezik mérgező anyag. A magas ammóniatartalmú vízben képződhet nitrit és nitrát (olyan vizekben, ahol több napig, akár egy hétig is áll a víz). Az ammónia ugyan nem veszélyes vegyület, ám a nitrát és különösen a nitrit már bizony az.

Az ICP általában az alacsony koncentrációjú fémek mérésénél használatos. A fő alkotók kiszűrésére az optikai ICP-t, a Na, K esetében az úgynevezett lángfotométert, a nitritnél, nitrátnál pedig színképzéses reakciókat alkalmaznak – akárcsak az ammóniánál.


 


Folyamatosan mérni kell emellett a klórozás melléktermékeit (hypo, aktív klór esetén például a klórozott szénhidrogéneket), klór-dioxid esetén pedig a kloritot kell rendszeresen ellenőrizni, hogy ne legyen túl magas a szintje. A Na, K, Ca, Mg a vízben jól oldódó fémek (ivóvízben és fürdővizekben is ezekből van a legtöbb a fémek közül), ezek maradnak oldott állapotban a vízben, nem jelentenek veszélyt. A toxikus fémek eleve nem oldódnak jól vízben, a modern szűrési technológiák pedig elég jó hatékonysággal szűrik ki azokat. Ha nem megfelelően végzik a szűrést, akkor látszik, hogy a víz zavarossá válik.

Éppen ezért vizsgálják a laboratóriumban többek között a víz zavarosságát, színét, szagát is, valamint a pH-t, a kémiai oxigénigényt, a keménységet, az összes lebegőanyag-tartalmat, az oldott anyagokat, a sót és a nitrogént.

A vizsgálatokat a jogszabályok által előírt gyakorisággal kell elvégezni, főleg a mikrobiológiai vizsgálatokat. A medencékben különös figyelmet fordítanak a telepszámok vizsgálatára 22 és 37 Celsius fokon is, a Clostridium és a Clostridium perfingens, valamint a Pseudomonas aeruginosa, az Enterococcus, a D-csoportú Streptococcus, az Escherichia coli, a Salmonella, az Enterococcus faecalis baktériumokra, illetve a már sokat emlegetett Legionellára.

 


 

A fürdővizek további mikrobiológiai vizsgálatáról itt tájékozódhat.

 

Reskóné Nagy Mária, Lakos István, Szunyogh Gábor