A vasemberek köztünk élnek

180-42-4. Kilométer. Biciklivel, futva, úszva. Egy nap alatt. A hosszú távú triathlon napján ezt kell teljesíteni Nagyatádon ahhoz, hogy valaki kiérdemelje az ironman, azaz a vasember – hivatalos nevén az ExtréMan – elnevezést. Vajon ki képes végigcsinálni a triatlonversenyek eme „őrült” változatát? Vasemberből sokkal több van, mint gondolnánk, egy budapesti vizsgálólaboratóriumban például mindjárt kettő is...

A Laboratorium.hu fennállásának első dupla interjújában Lakos István és Dr. Sziget Tamás János, egy független vizsgálólaboratórium munkatársai beszélnek szenvedélyükről, amelyhez – ki tudja – , a cikk végére talán még kedvet is csinálnak néhány olvasónknak.

Laboratorium.hu: Pontosak az ismereteink? A 180-42-4 kilométer? Valóban ennyit kell megtenni egy nap alatt?

Szigeti Tamás: Igen, illetve az úszás csak 3,8 km. Ezzel a számmal kezdődik az egy napos verseny kora reggel, aztán következik a kerékpár és végül a futás, amely a klasszikus maratoni táv. A verseny általában este ér véget.

Laboratorium.hu: Az egyes versenyszámok közül önmagában már egy is elképesztő megterhelést jelent nem csak egy átlagember, de még egy jó kondiban lévő sportoló számára is.

Szigeti Tamás: Igen, ez kétségtelen, mégis teljesíthető a verseny, sőt sokszor kifejezetten örömöt is okoz.

Laboratorium.hu: Örömöt??

Lakos István: Igen, a sportolás, a versenyzés nálam szoros kapcsolatban áll a libabőrrel. Sokszor bringázás és futás közben csak úgy jön egy jó érzés. Ennek megvan a biológiai-fiziológiai magyarázata, hiszen az intenzív sport, izomhasználat során különféle jótékony hormonok termelődnek. Mindemellett lelkileg is jó érzés, hogy teljesítettem a távot.

Ám az is igaz, hogy amikor az ember a bringatávnak túl van jócskán a felén (ez több mint 90 km – a szerk.), akkor már fáj itt-ott, ilyenkor már inkább azon gondolkozunk, hogyan éljük túl a táv másik felét.

Lakos Istvánnál minden a kerékpározással kezdődött... Fotó: Tolokán Adrienn

SZT: Azok közül, akik az első 50-ben végeznek, sokan annyira kimerülnek, hogy – bár a versenyt  mosolyogva csinálják végig - a végén infúziót kérnek.

Laboratorium.hu: Ez már-már horrorisztikusan hangzik… Kérem, mondják el, hogyan keveredtek bele ebbe az „őrült” versenybe?

LI: Az egész úgy kezdődött, hogy elkezdtem kerékpárral munkába járni Kispestről Újpestre. Aztán a feleségem unszolására elindultam egy téli futóversenyen, ahol óriási előnnyel nyertem, és ekkor határoztam el, hogy a biciklizés mellett komolyabban elkezdek futni is. Konkrét célt tűztem ki magam elé, jelentkeztem a soron következő Vivicittá-ra, majd több félmaratonra, maratonra. Itt ismerkedtem meg az ironmanesekkel is.

SzT: Gyerekkoromban fel voltam mentve tornából, és később sem nagyon sportoltam. Már elmúltam negyven, amikor biciklizni kezdtem a barátaimmal. Alig bírtam. A nevelt fiam azonban igazi „őrült” sportember, ő már 2002-ben indult Ironmanen. Elkísértem, és annyira megvadultam ott a látványtól, hogy azon nyomban egy monti biciklivel hazatekertem Nagyatádról Fehérvárra. Ez kb. 220 km-es távolságot jelent. Mivel életben maradtam, már nem volt kérdés, hogy én is elindulok a következő versenyen.

Dr. Szigeti Tamás Jánost gyerekkorában felmentették testnevelésből. Azóta nyolcszor teljesítette a gyilkos távot. Fotó: Tolokán Adrienn

Laboratorium.hu: Mindez sok lemondással jár. A verseny hogyan illeszthető bele az ember életritmusába?

LI: Amikor elkezdtem, a gyerekek már felnőttek, sok idő szabadult fel, és a feleségem is támogatott a versenyzésben, úgyhogy nekem nem okozott különösebb problémát. Választottam egy edzéstervet a neten, igyekeztem azt követni, de ha épp nem jutott valamire időm, nem maradtam le vészesen, csak a lelkiismeretem háborgott egy kicsit.

SZT: Azt azért tudni kell, hogy ez a sport meghatározza az ember mindennapjait. Amikor egy sérülés miatt abbahagytam a triatlont, a családom fellélegzett. Minden héten csak a munka után mentem biciklizni vagy futni, az úszást „elintéztem” nyáron, a természetes vizekben.

Laboratorium.hu: Hogy lehet, hogy sokan 40, vagy akár 50 évesen kezdik el ezt a sportot? Mi lehet ennek az oka?

LI: Abban az életszakaszban kezdtem el a felkészülést, amikor még nem éreztem az öregedés folyamatát magamon. A rendszeres, ám nem túlzásba vitt mozgás még pont jó is arra, hogy lassítsa és időben minél inkább kitolja az öregedési folyamatot. Azt mondják, az igazi hosszú távú sportok nem elsősorban fiataloknak valók, a szervezet, a keringés és az izomzat ekkor még nem fejlődik ki megfelelően. Kovács István (Kokó) ökölvívő is velem párhuzamosan kezdett bele ebbe a sportba, együtt futottuk az első maratonunkat, és nagyon büszke vagyok rá, hogy – ugyan csak pár perccel – de jobbat futottam nála!

SZT: Húsz éves kor alatt egyébként nem is indulhatnak versenyzők, hiszen a fejlődésben lévő szervezetet ez a táv még nagyon megterheli. A triatlon koronáját jelentheti egy, nálunk sokkal fiatalabb ember sport-életpályájának. A hosszú távú triatlon természetesen a magunkfajta, „kapuzárási pánikban” szenvedők sportja is lehet, hogy még „utoljára” megpróbálunk valamit az életben. És az is igaz, hogy az ember szeretné minél inkább később megérezni, hogy igazán öregszik.

 


A nagyatádi verseny mára fogalommá vált. Fotó: Tolokán Adrienn


Laboratorium.hu: Milyen nehézségek adódnak egy Ironman-versenyen?

SZT: Gyakoriak a balesetek, hiszen ilyen fizikai megterhelés alatt csökken a koncentrációs képesség. Előfordult, hogy valaki leszegett fejjel nekitekert egy álló busznak. Egy másik srác kijött a vízből, felült a bringára, aztán rögtön elütötte egy türelmetlen autós. A kerékpártávot egyébként a legtöbben (még a sok defekt ellenére is) végig szokták csinálni a versenyzők, a futás az igazi sarokpont.

 

Laboratorium.hu: Milyen a profi és amatőr résztvevők aránya?

SZT: Hivatalosan az tekinthető profi indulónak, akit cégek foglalkoztatnak, hogy a nevük alatt versenyezzen. Az első 50 helyezett általában kiemelkedő teljesítményt nyújt, ők valóban „gyilkos” versenyben vesznek részt. Ők általában az indulók kevesebb, mint 10 százalékát alkotják.

 

Laboratorium.hu: Mi a helyzet az energiabevitellel egy közel egy napos verseny során?

LI: Az ember a saját tartalékaiból nem tudna ekkora távot teljesíteni, hiszen körülbelül 5 napi kalóriára van szükség az Ironman-versenyen, 10-12.000 kcal-t is elégetünk ilyenkor. Viszonylag pontosan ki lehet számolni a szükséges bevitelt a sok adat alapján (edzettségi állapot, tervezett tempó, hőmérséklet,  páratartalom, terep stb.). Ezen adatok alapján a táblázat megmutatja, milyen gyakorisággal, milyen anyagokat kell bevinni a szervezetbe (főleg sót, szénhidrátot és vizet).

SZT: A fehérjefogyasztás ilyenkor nem fontos, azt előtte kell raktározni. A verseny előtt egyébként elvileg két hétig nem lenne szabad szénhidrátot fogyasztani, csak fehérjét. Az utolsó két nap során viszont annyi kenyeret, süteményt kell enni, amennyit csak bírunk, hogy a kiéhezett szervezet bőven raktározhasson abból is. Ezt a célt szolgálja Nagyatádon a verseny előtti napon tartott „tésztaparti” is. A fehérje-szénhidrát diétát én sajnos sosem tudtam betartani… Még valamit az energia-értékekről: a verseny igazgatója, Dr. Herr Gyula (ironman és orvos) előadása szerint a táv kb. 1 kg testzsír, vagy 66 db zsemle, vagy 150 db tyúktojás által hordozott kalória-értékkel lenne teljesíthető, de 4 liter 50%-os cseresznyepálinka „tápértéke” is fedezné a napi energiaigényt. A bátrabbak esetleg megpróbálhatják…


LI: A legtöbb energia a zsírban van, viszont ha étel formájában viszed be, az nem hasznosul elég gyorsan. A szervezetnek a saját zsírtartalékait kell ilyenkor mozgósítania, ehhez pedig tartozik egy bizonyos pulzustartomány. A zsírbontáshoz is kell szénhidrát, amiből annyit kell bevinni, hogy a zsírbontó anyagcserét fenntartsd.     

Nagyon sokan 40, 50 év felett kezdik el ezt a sportot, mégis szép számmal gyűlnek az érmek.

Laboratorium.hu: Hogyan jutnak hozzá az ételhez a folyamatos sport alatt?

LI: A szervezők gondoskodnak úgynevezett frissítő pontokról. Ezek szűk óránként jönnek egymás után biciklizés alatt, futás során kicsit gyakrabban. Ezeken a pontokon adnak banánt, ez az egyik legjobb sportoló kaja. Ezen kívül van ott víz és izotóniás italok is. A biciklire felszerelhető váztáska (a  kormány és a felső váz közé) felfelé nyílik, abba általában mogyorót és mazsolát szoktam tenni, illetve azokat a kapszulákat és tablettákat, amelyekkel ásványi anyagokat vihetek be.

 

Laboratorium.hu: A felkészülés alatt és a verseny során ezek szerint használnak étrend-kiegészítőket?

SZT:

Igen, de nagyon meg kell válogatni, hogy mit vesz be az ember. Rengeteg bevizsgálatlan, kétes eredetű és veszélyes terméket árulnak, erre nagyon kell figyelni. Itt a laboratóriumban számtalan étrend-kiegészítőt vizsgálunk, szerencsére ezért minket talán kicsit nehezebb becsapni. A banán csakugyan kiváló ironman-os gyümölcs, hiszen bőven tartalmaz szénhidrátot és a fizikai erőfeszítéshez szükséges többlet-káliumot is.


Ironmanes közösség igenis létezik, az extrém sportolók messziről megismerik egymást. Fotó: Tolokán Adrienn

Laboratorium.hu: És mi a helyzet az ivással?

A verseny alatt legalább annyi vizet kell fogyasztani, amennyit aznap kiizzadunk (sokszor 8-10 liter sem elég). Az elveszített folyadékkal arányosan veszítjük el ilyenkor a sót is, szóval azt is pótolni kell. Van, aki sós dolgokat visz magával, pogácsát, sonkát, kiflit, sajtokat, mogyorót.

Az „ironman-tudomány” művelői szerint már a verseny előtt néhány nappal el kell kezdeni a többletvíz bevitelét. A verseny közben fellépő extrém vízvesztés – a dehidráció – jelentősen csökkenti a fizikai teljesítményt, de akár a küzdelem feladását is kikényszerítheti.


 

Labortorium.hu: Létezik Ironmanes közösség?

LI: Határozottan igen! Hihetetlen jó érzés Ironmannek lenni. Ha futás közben találkozunk, felismerjük egymást, de sokszor a pólónkról tudjuk, hogy a másik is Ironmanre készül, ilyenkor ismeretlenül is kezet rázunk. A nagyatádi versenyek egyik szlogenje: „Az út maga a cél”. Nem az a fontos, hogy Ironman vagy, hanem hogy végigcsináltad a felkészülést. Hogy beépíted a mindennapjaidba, és az életmódoddá válik. Ezért ajánlható mindenkinek a verseny.

 

 

Szöveg:  Zanathy Réka és Szunyogh Gábor

Fotó: Tolokán Adrienn

 

Az étrend-kiegészítőkkel kapcsolatban itt olvashat további érdekes cikket a Laboratorium.hu-n.