Mi mindentől függ a hőmérséklet ? - munkaegészségügyi vizsgálatok - II.

A hőmérséklet meghatározása rendkívül egyszerű műveletnek tűnik: csak meg kell nézni, hol áll meg a hőmérő higanyszála - gondolnánk. A valóságban azonban a hőérzetet számtalan tényező befolyásolja (hőmérséklet, légsebesség, páratartalom, sugárzó hő), amelyeket a hazai szabályozás az effektív hőmérséklet mérőszámmal összesít. Laboratórium a munkahelyen...

A munkaegészségügyi vizsgálatok sorozatunk előző részében arról írtunk, mi határozza meg egy munkahely, iroda fényviszonyait, szó esett az optimális fénysűrűségről, a színhőmérsékletről, a megvilágítás erősségének az ellenőrzéséről. A munkavédelmi törvények alapján ugyanis a dolgozóknak biztosítani kell a legmegfelelőbb körülményeket a munkavégzésre, amelybe a fény- és zajviszonyok is beletartoznak (ez utóbbiakról a következő cikkünkben beszélünk majd).

A munkahelyi körülmények közül talán az egyik legfontosabb tényező a munkahelyi hőmérséklet, amelyről ugyancsak jogszabály rendelkezik: A munkaterületeket befogadó helyiségek hőmérsékletének a munkavégzés teljes időtartama alatt, az emberi szervezet számára megfelelőnek kell lennie, figyelembe véve a munka jellegét és az ott dolgozó munkavállalók fizikai megterhelését” – olvasható a 3/2002 (II.8.) SzCSM EüM rendeletben.


Lássuk, melyek ezek a paraméterek!

A hőérzet és az effektív hőmérséklet

A megfelelő klímaparamétereknek azért van nagy jelentőségük, mert a dolgozók komfortérzetét jelentős mértékben befolyásolja a munkahelyi klíma: ennek függvényében romolhat vagy javulhat a teljesítményük, ráadásul a nem megfelelő hőérzet fáradsághoz koncentrációcsökkenéshez, egészségügyi panaszokhoz vezethet.

A hőérzetet a környezeti paraméterek közül elsősorban a levegő hőmérséklete, a légsebesség, a páratartalom és a sugárzó hő befolyásolja. Ezeken kívül a hőérzet a végzett munka, fizikai aktivitás jellegétől, mértékétől és a dolgozó ruházatától is függ.

A magyar szabályozás nem ír elő külön betartandó értékeket a hőérzetet befolyásoló paraméterekre, hanem egy összetett mérőszámmal, az effektív hőmérséklettel szabályozza a hőkomfortot.


Hogyan határozzuk meg az effektív hőmérsékletet?

Az effektív hőmérséklet meghatározásához a 3/2002-es rendelet alapján az alábbi paraméterek mérésére van szükség:

·         léghőmérséklet: a levegő hősugárzás ellen árnyékolt, száraz érzékelőjű hőmérővel mért hőmérséklete. Jelölése: tsz; mértékegysége: °C

·     nedves hőmérséklet: az az egyensúlyi hőmérséklet, amely nedvesített érzékelőjű hőmérőn mérhető a hő- és nedvességcsere egyensúlyának beállása után (aspirációs rendszerű műszerrel mérve). Jelölése: tn; mértékegysége: °C

·         légsebesség: A levegő áramlási sebessége zárt térben. Jelölése: v; mértékegysége: m/s

·        glóbusz hőmérséklet: Vernon-féle glóbusz hőmérővel vagy Vemon-féle műszerrel előzetesen kalibrált, a hősugárzást is érzékelő, más típusú glóbusz-hőmérővel mért hőmérséklet Jelölése: tg; mértékegysége: °C

A mért paraméterekből a ruházatot figyelembe vevő nomogrammal határozhatjuk meg az effektív hőmérsékletet, vagy a korrigált effektív hőmérsékletet, ugyancsak a 3-2002-es rendelet alapján:

·         effektív hőmérséklet: A munkahelyi levegőkörnyezet olyan komplex mutatószáma (klímaindexe), amely az adott hely léghőmérsékletét, a levegő relatív nedvességtartalmát és a légsebességet veszi figyelembe. Jelölése: EH; mértékegysége: °C

·      korrigált effektív hőmérséklet: A munkahelyi levegőkörnyezet olyan komplex mutatószáma, amely az effektív hőmérsékletnél meghatározottakon kívül a hősugárzást is figyelembe veszi Jelölése: KEH; mértékegysége: °C

A sokat idézett rendelet a fizikai aktivitást is figyelembe veszi, igaz, nem az effektív hőmérséklet, hanem a határértékek meghatározása során, ugyanis a betartandó értékek a fizikai aktivitás jellegétől függnek.

Amint a fenti felsorolásból is világosan látszik, a mesterséges fényviszonyok meghatározásához hasonlóan a munkahelyi hőkomfortot jellemző klímaparaméterek és  az effektív, illetve korrigált effektív hőmérsékletet megmérése, kiszámolása sem annyira egyszerű feladat, mint elsőre gondolnánk!

És akkor még nem is beszéltünk azokról a klímaparaméterekről (PMV, PPD, huzatarány), amelyeket a magyar szabályozás ugyan nem ír elő, ám a laboratórium munkatársai szintén meg tudnak mérni.


A huzat az arra érzékenyeknek sok kellemetlenséget okoz. A huzatarányt (DR) a légsebességből, a turbulenciaintenzitásból és a hőmérsékletből számítjuk ki, amelyet az elégedetlenek várható százalékos arányával fejezünk ki.

A PMV (predicted mean vote) a várható hőérzetet becsüli meg -3 és +3 közötti skálán, ahol a 0 jelenti az ideális állapotot. A PPD (predicted percentage dissatisfied), a hőérzettel elégedetlenek százalékos arányát jelenti. Az értékek meghatározásához, a ruházat hőszigetelésének és a fizikai aktivitás jellegének előzetes megadására van szükség, mérni pedig a következő paramétereket kell: glóbusz hőmérséklet, környezeti hőmérséklet, légsebesség, páratartalom.

A PMV és PPD értékek az alábbi, a 7730-as szabványban szereplő grafikon szerint függnek egymástól:


Az MSZ EN ISO 7730:2006 szabvány szerint lehetőség van értékelésre is. A szabvány 3 kategóriába sorolja a belső tereket hőkomfort szempontjából, a besorolás a PMV, PPD, huzatarány, vertikális hőmérséklet különbség, hősugárzási asszimmetria és a meleg vagy hideg felületek által kiváltott elégedetlenség alapján történik.

Mit tehet a munkáltató?

A munkahelyekre megállapított határértékek betartása elemi érdeke és kötelesség e a munkáltatónak, hiszen amennyiben bizonyítást nyer, hogy a munkahelyi körülmények (klíma, zaj, munkahelyi levegő stb.) nem felelnek meg a határértékeknek súlyos büntetésre számíthatnak.

A törvényi szabályozás értelmében a kockázatértékeléshez is szükség lehet rendszeres munkahelyi mérésekre. Az egészségügyi szempontok mellett a dolgozók közérzete és jóléte is rendkívül fontos a munkahelyi légkör és a munka hatásfoka miatt is. A jogszabály természetesen előírja a munkahely megfelelő hőmérsékletének biztosítását.

 

A munkavállalónak tehát mindenekelőtt akkreditált laboratóriummal érdemes megméretnie a szükséges paramétereket, és – amennyiben azok nem felelnek meg a rendeletben leírtaknak (lásd. a cikk végén) – a munkáltatónak munkaszervezési intézkedéséket kell tennie. Védőitalt kell biztosítania a túlzottan meleg vagy hidegnek minősülő munkahelyeken, óránkénti pihenőidő kell adnia, védenie kell a munkavállalót a nagyfokú hősugárzástól (tg>tszx3), megszüntetni az egészség és a munkavégzés szempontjából is veszélyes, nem megfelelő hőmérsékletet, huzathatást, stb.


 

 

Végül pedig lássuk, milyen jogszabályok, rendeletek vonatkoznak a munkahelyi hőmérséklettel kapcsolatos munkaadói teendőkre:


·      MSZ EN ISO 7730:2006: A hőmérsékleti környezet ergonómiája. A hőkomfort analitikus meghatározása és megadása a PMV- és a PPD-index kiszámításával, valamint a helyi hőkomfort kritériumai (ISO 7730:2005)

·          MSZ EN ISO 7726:2003: A hőmérsékleti környezet ergonómiája. A fizikai mennyiségek mérőeszközei (ISO 7726:1998)

·         3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről

 

Hogyha a konkrét laboratóriumi vizsgálatokkal kapcsolatban érdeklődne, kérjük, kattintson ide!

További munkaegészségügyi vizsgálatokkal kapcsolatban, konkrétan a mesterséges megvilágítás kérdéskörében itt tájékozódhat!

Bordás Tamás - SzG