Dioxin veszélyei | Élelmiszerek vizsgálata | Laboratórium

Ne barátkozzunk a dioxinnal!

Pontosabban a dioxinokkal, hiszen ez egy komplett vegyületcsalád, igaz, nem a szimpatikus fajtából. Egyes tagjai ugyanis mérgezők: hulladékégető művekből, vegyi üzemek melléktermékeiként kerülhetnek a környezetbe, de előfordulnak a természetben is: vulkánok és erdőtüzek füstjében és bizonyos agyagtípusokban. A vegyületcsalád bizonyos tagjai igen erős mérgek. A halálos dózis alatti mennyiségek rendszeresen a melegvérűek szervezetébe jutva, azok utódainál torzfejlődést eredményezhetnek, ezért bizony nagyon kell velük vigyázni! Tragikus, hogy egy alkalommal a vietnámi háborúban is szerephez jutottak, mintha vegyi fegyverként használták volna őket. Alábbi összefoglalásunkban igyekeztünk összeszedni a dioxinokkal kapcsolatos néhány fontosabb tudnivalót...

Ismerjük meg a családot!

A „dioxin” szó helyett valójában érdemesebb a „dioxinok”, vagyis a többes számú kifejezést használni, mert ez egy olyan vegyületcsalád, amelybe dibenzo-dioxinszármazékok és dibenzo-furánszármazékok is beletartoznak. A vegyületcsalád tagjait „congener”-eknek (kongéner) nevezik. Az egyes kongénerek mérgezősége a melegvérű élőlényekre nézve számottevően különbözik: szorosan összefügg a szénatomokra kötött klóratomok számával és geometriai elhelyezkedésével. A legtöbb kongénernek nincs is számottevő toxikológiai jelentősége. A két legtoxikusabb kongéner szerkezeti képletét az alábbi ábrán mutatjuk meg. A rajzokon a piros számok a szénatomok számozását jelentik. A számozás  szabályait a szerves kémiai tudomány nevezéktani előírásai  határozzák meg.

 

Dibenzo-dioxinok: 75 ismert kongéner közül 7-nek van toxikológiai jelentősége, közülük a legveszélyesebbnek ítélt kongener a 2,3,7,8-tetraklór-dibenzo-dioxin (2,3,7,8-TCDD).

 

Dibenzo-furánok: 135 ismert kongéner közül 10-nek van toxikológiai jelentősége, közülük a legtoxikusabb a 2,3,7,8-tetraklór-dibenzo-furán (2,3,7,8-TCDF), amelynek mérgezősége a 2,3,7,8-TCDD-hoz képest 10% (vagyis a másik vegyület tízszer toxikusabb).

A 2,3,7,8-tetraklór-dibenzo-dioxin az Európában már nem használatos 2,4,5-triklórfenoxi-ecetsav (2,4,5-T) hatóanyagú gyomirtó szer előállítási reakcióiban is keletkezett, mint szennyező melléktermék.  Ezért a mezőgazdasági használatra szánt 2,4,5-T hatóanyagú készítmények gyártása során a keletkező 12,3,7,8-TCDD-tól meg kellett tisztítani a terméket.

A dioxinok, mint vízben igen rosszul oldódó apoláros vegyületek, főként a zsíros, olajos élelmiszerekben és azok alapanyagaiban fordulhatnak elő nagyobb mennyiségben. Az élelmiszerek dioxin-szintje főként az élelmiszereket termelő terület dioxin-szennyezettségétől függ. A dioxintartalmat a világon egységesen a 2,3,7,8-triklór-dibenzo-dioxin mérgezőségére átszámítva adják meg.

Hazánkban az élelmiszerek dioxin-tartalma ritkán ad okot az aggodalomra, de időről-időre előfordul, hogy bizonyos import termékekben az EU-ban megengedett határérték feletti dioxintartalmat mér a hatóság. Ez az oka annak, hogy élelmiszereinket folytonosan ellenőrizni kell az ismert szennyezőanyagok mennyiségének állandó megfigyelése végett.

Miért veszélyesek?

A dioxinok toxicitása többek között abban nyilvánul meg, hogy a szervezet aromás szénhidrogén-receptoraihoz kötődve módosítani képesek az örökítő anyagban a hírvivő RNS-esek (m-RNS) által szállított információt, így a mérgezett szervezet a fehérjeszintézis helyszínén, a riboszómák felszínén hibás fehérjéket fog szintetizálni, amelynek eredményeképpen daganatképződés indulhat meg, illetve az utódokban torzfejlődés fordulhat elő.

Háborús gyilkos

A vietnámi háborúban az amerikai hadsereg az őserdő lombtalanítására használt totális gyomirtó szerét (Agent Orange) tudatosan nem tisztították meg a gyártás során keletkező mellékterméktekől, többek között a dioxinoktól, így az USA, körülbelül 100 kg 2,3,7,8-tetraklór-dibenzo-dioxint szórt ki a hatvanas évek végén a Mekong deltájában. Ennek a bűntettnek a következményei sajnos még napjainkban is láthatóak a vietnámi lakosok között (torzszülöttek, kéz és/vagy láb nélkül született gyermekek nőttek fel a háború óta).

Összehasonlításként: bizonyos, zsírt vagy olajat tartalmazó élelmiszerekben a megengedhető összes dioxin-származék mennyisége a 2,3,7,8-TCDD-ra átszámítva az élelmiszer fajtájától függően ng/kg (nanogramm/kg) nagyságrendű lehet. Hasonlítsuk ezt össze a Vietnámban kiszórt, kb. 100 kg méreg mennyiségével (1 ng = 10-9 g, illetve 10-12 kg)!

A 2,3,7,8-TCDD toxicitása: po. LD50 = 0,001 mg/testtömeg-kg tengerimalacon (ennyitől szájon át adagolva [p.o.] a kísérleti állatok fele elhullik). Ez azt jelenti, hogy a Vietnámban kiszórt 100 kg méreg 1015-szer (1.000.000.000.000.000) nagyobb mennyiség, mint az fentebb említett toxicitási érték! A 2,3,7,8-TCDD heveny (akut) mérgezősége becslések szerint az emberen valamivel kisebb, mint a tengerimalac esetében, de a torzfejlődés és daganatkeltő hatás tartós, kisdózisú expoziciónál (kitettségnél) is jelentkezhet.

Hátborzongató érdekesség az is, hogy az egykori ukrán elnök, Viktor Justyenko ellen is 2,3,7,8-TCDD-nal követtek el politikai merényletet. Különös szerencse folytán az elnök nem halt meg, de arcát maradandóan eltorzította e kegyetlen méreg.

A mikrohullámú melegítésről

„Városi legenda”-ként lehet hallani, hogy a mikrohullámú sütőkben dioxinok szabadulnak fel az ételeket tároló műanyag edényekből. Ez a legenda természetesen nem igaz! Mindazonáltal az ételek, élelmiszerek csomagolására használatos anyagokat a mikrohullámú energiával szemben tanúsított viselkedésük tekintetében is ellenőrizni kell! A csomagolószerre, vagy az élelmiszer-tárolóedényre ilyen vizsgálat alapján írják rá, hogy az „mikrózható”-e vagy sem.  Az ellenőrzésre azért van szükség, mert a csomagolószer, vagy a tárolóedény anyagából egyéb, nem-kívánatos molekulák – de nem dioxinok – vándorolhatnak át az élelmiszerekbe.  Ezt a jelenséget nevezik szaknyelven migrációnak. A migráció sebessége pedig erősen függ a hőmérséklettől: azzal együtt exponenciálisan nő, amelyet a mikrohullámú energia tovább növelhet (a csomagolóanyagok vizsgálatával kapcsolatban lásd az ÉVIK 60. évfolyam, 2014. évi 1. számban: „Csomagolóanyagok szerves migránsai és a kioldódott vegyületek vizsgálati lehetőségei” c. cikket!).

Hol keletkezhet még?

A klórtartalmú műanyagok és egyéb, klórtartalmú szerves vegyületek nem tökéletes égése során is keletkezhetnek dioxinok. A szakirodalom szerint a hulladékégető művek a legjelentősebb dioxin-kibocsátó pontforrások közé tartoznak. Természetesen a füstgázok környezettudatos kezelésével (gázmosás, porleválasztó, megfelelően magas égetési hőmérséklet) a kibocsátás hatékonyan csökkenthető. Erre a követelményre a hulladékégető művek üzemeltetői és a környezetvédelmi hatóságok ma már különösen nagy gondot fordítanak.  Ugyanígy dioxin-kibocsátó forrás lehet egy kerti tűzrakó hely is, amelyben esetleg klórtartalmú műanyag tárgyakat is éget a gondatlan tulajdonos. A világ dioxin-terhelésének túlnyomó többségéért az ipari tevékenység a felelős. Úgy mondjuk, hogy a környezetbe kibocsátott dioxinok jelentős része antropogén eredetű.

Meg kell említeni azonban, hogy dioxinok a természetben is előfordulnak: vulkáni gázokban, erdőtüzek füstjében és bizonyos agyagtípusokban. Az agyagásványokban, kaolinokban található dioxinszármazékok egyelőre nem tisztázott geokémiai reakciók termékeként keletkeznek, tehát nem antropogén eredetűek.

 

Dr. Szigeti Tamás János