Az
ember szervezetébe számtalan helyről juthat sugárzás, ennek egyik része az
élelmiszer, azon belül is az ivóvíz. Nem véletlen, hogy a vizek radiológiai
vizsgálatát szigorú rendeletek írják elő, ám európai szinten is csak néhány laboratórium
képes ezekre a mérésekre. Milyen határérték fölött jelenthet veszélyt a sugárzás, és mi a
helyzet a magyarországi vizekkel? A Laboratorium.hu legfrissebb összeállítása...
Nem mindegy, hogy az embert élete során mekkora és milyen
típusú sugárzás éri, hiszen a nagyobb terhelés magasabb egészségügyi kockázatot
jelent. A kozmikus vagy a talajból származó sugárzás mellett a belső
sugárterhelés a táplálékláncon keresztül vagy belégzéssel az ember szervezetébe jutott
radioaktív izotópokból származik.
Ez utóbbi, azaz a fogyasztásból származó belső sugárterhelés
az összesnek ugyan mintegy 2%-a, és még ennek is csak kisebb hányadát teszi ki
az ivóvízből származó terhelés, ám e kismértékű sugárzás ellenőrzése is rendkívül
fontos, előfordulhatnak ugyanis olyan vizek, amelyek természetes eredetű
radioaktivitása magasabb az átlagosnál.
Minderről Süveges Miklós, a több, mint 30 éves
tapasztalattal rendelkező, nemrég az egyik legnagyobb magyarországi független laboratórium, azaz a WESSLING Hungary Kft. tulajdonába került Hydrosys Labor
Kft. vezetője beszélt a Laboratorium.hu-nak. A szakember hozzátette: nem
zárható ki annak a lehetősége sem, hogy radioaktív izotópok olyan mennyiségben
kerülhetnek az ivóvízbe, ami már egészségügyi kockázatot jelent.
Mi van a magyar vizekben?
Az ivóvizek radioaktivitásának ellenőrzésével kapcsolatos 201/2001.(X. 25.) Korm. rendelet legutóbbi, 2015-ös módosítása meghatározza a mérési
paramétereket, módszereket, és kimondja, hogy az üzemeltetőknek 2016-tól a
szolgáltatott víz radioaktivitását is rendszeresen ellenőrizniük kell.
A vizekben leggyakrabban előforduló izotópok többsége
nehezen mérhető, csak néhány laboratórium képes ezeket meghatározni – mondta
Süveges Miklós, aki szerint a magyarországi ivóvizekben természetes
radioizotópokon kívül eddig csak elenyésző számban volt kimutatható
mennyiségben mesterséges izotóp, de azok mennyisége sem jelentett egészségügyi
kockázatot.
Az immár a WESSLING magyarországi cégcsoportjához tartozó Hydrosys Labor berendezései, amelyek segítségével többek között a radon aktivitása is mérhet.
A természetes vizekben az egyik leggyakrabban
előforduló radioizotóp a trícium, amely a hidrogén hármas tömegszámú izotópja. A
másik, leggyakrabban mért természetes
radioizotóp a radon, amely a természetes radioktív bomlássorok terméke.
A trícium koncentrációja a felszíni
és felszín alatti vizekben maximum 2-3 Bq/l (Bq = Becquerel, a radioaktivitás mértékegysége, bomlás/másodperc) ,
de a védett vízbázisok esetén 0,06 Bq/l,
azaz a határérték alatt van.
A radonkoncentrációk viszonylag széles határok között mozognak (0-100 Bq/l), attól függően, hogy a szolgáltatott
víz milyen vízadó rétegből származik, milyen volt a vízkezelési technológia, és
a víz mennyi idő alatt jutott el a fogyasztói csaphoz. A magasabb
radontartalmat elsősorban olyan ásványvízkutaknál lehet mérni, amelyek magasabb
urán- és tóriumtartalmú kőzettel érintkeznek.
A laboratóriumi mérések alapján az egyik legmegnyugtatóbb
hír az, hogy az eddig vizsgált csapvizekben jellemzően csak néhány Bq/l a radon aktivitása, kimondható tehát,
hogy a hazai ivóvíz ebből a szempontból is biztonságos és egészséges!
A radioanalitikai vizsgálatokról részletesen itt tájékozódhat.
További érdekes cikkek a víz vizsgálatával kapcsolatban.
Milyen laboratóriumi vizsgálatok állnak rendelkezésre?