A csomagolóanyagokból ugyanis idegen komponensek kerülhetnek az élelmiszereinkbe, nyolcvan év alatt például átlagosan 300-400 g csomagolóanyag-származékot fogyasztunk el!

Csomagolóanyagokkal már régóta kapcsolatban állunk, Nicolas Apppert például Napoleon korában készítette el elsõ konzervjeit, az Északnyugati Átjáró felfedezõi pedig minden bizonnyal a kezdetleges, túlzott ólomtartalmú fémdobozoknak köszönhetõen haltak meg – legalábbis az exhumálás után ez derült ki. Az amerikai toxikológus tudós, Lehman szerint minden anyag oldható, még ha rosszul is. A csomagolóanyagok esetében azonban még egy rossz oldódás is veszélyes lehet!

A derék felfedezõk haláláért is felelõs kioldódás az anyagátadás, vagyis a diffúzió elve szerint történik a csomagolóanyag és az élelmiszer közötti határfelületen – mondta el Szigeti Tamás. A kioldódás differenciálelméleteit kidolgozó (és emellett a kontaktlencse feltalálójaként is híressé vált orvos) Eugen Frick arra is rávilágított, hogy a diffúziós állandó a hõmérséklet emelkedésével arányosan nõ. Jó példát jelentenek erre a sütõpapírok, amelyekbõl többek között szulfátszármazékok, fémionok kerülhetnek át az ételbe.

Emiatt célszerû elkerülni a tûzõ napon az autóban hagyott ásványvizes palackokból származó italok fogyasztását is, a palackokból ugyanis a magasabb hõfokon jobban kioldódnak a komponensek, de ugyanezen elv miatt okoz kisebb problémát a kioldódás a hûtõipari termékeknél, az alacsonyabb hõmérsékleten ugyanis jóval kisebb a migráció is.

A csomagolás kiválasztásakor a legfõbb szempont, hogy a fertõzés (kontamináció) minimális legyen, de emellett olyan nem elhanyagolható szempontoknak is figyelmet kell szentelni, hogy a mélyfagyasztott termékek csomagolása nem válik-e törékennyé a fagyasztás hatására, a mikrohullámú sütõbe kerülõ termék csomagolásának anyaga pedig ne rendelkezzen poláris frakciócsoportokkal, ez utóbbiak ugyanis gerjesztõdnek a mikrohullámú energiától, és összetevõik az élelmiszerekbe vándorolhatnak (az élelmiszerek tárolására szánt edényeken fel kell tüntetni, hogy mikrohullámú melegítõ berendezésben való használatra is alkalmas-e).

Szigeti Tamás megemlített néhány csomagolóanyag-fajtát, és ismertette az azokkal kapcsolatos lehetséges kioldódási folyamatokat. A konzerveknél a belsõ felület sérülése kapcsán kerülhetnek fémionok, szerves monomerek, stabilizátorok az ételbe, az alumínium pedig nem bizonyított módon, ám egyes vélekedések szerint igenis felelõs a hírhedt Alzheimer-kór kialakulásáért.

Ma a csomagolóanyagok biztonsága a gyártó felelõssége, az ellenõrzést az Európai Unióban az többek között a 10/2011/EK rendelete szabályozza. A szigorú szabályozásra szükség is van, hiszen a világon elõállított mûanyagok 15 százaléka kapcsolatba kerül élelmiszerekkel! A mûanyagokból számos komponens kioldódhat, például a kioldási tulajdonságaikat tekintve rendkívül agresszív savanyúságok tárolására szolgáló edényekbõl. Az ecetsav ugyanis kioldhatja a vegyületeket a mûanyagokból.

A színezett papírokból, dátumbélyegzésekbõl a tintán keresztül kõolajszármazékok migrálhatnak az élelmiszerekbe. Szigeti Tamás kiemelte, hogy a hulladékpapír visszaforgatása környezetvédelmi szempontból ugyan fontos, ám abból nem tanácsos élelmiszerek csomagolóanyagát készíteni.

Gyakran elõfordul, hogy a csomagolásra használt különbözõ fóliák külsõ, nyomtatott felülete a csomagolóanyag felgöngyöléskor érintkezésbe kerül a belsõ felülettel, így a tinta az élelmiszerrel közvetlenül kapcsolatba léphet.