Egy hazai laboratórium nemrég megmérte a Duna és
mellékfolyóinak mikroműanyag-szennyezettségét. A nyugtalanító eredményekről az
ősszel az egész magyar sajtó beszámolt, a Parányi Plasztiktalány projektről márciustól a kezdeményezés tudománykommunikációs partnere, a Csodák
Palotájá rendezett mikrotárlatot...
A Parányi Plasztiktalány (PPT) projekt legfontosabb célja az volt, hogy
felhívja a figyelmet a mikroműanyagok egyre súlyosabb problémájára. A
mikroműanyagok ugyanis egyre nagyobb mennyiségben vannak jelen a természetben:
kiemelt környezeti, élelmiszer-biztonsági és egészségügyi kockázatot
jelentenek.
A projektet vezető WESSLING Hungary Kft. független vizsgálólaboratórium úgy
döntött, hogy a Tisza után megméri a Duna és mellékfolyói mikromáanyagszintjét,
mindemellett pedig létrehozza a mikromuanyag.hu honlapot, ahol minden fontos
információt publikálnak a témában.
Először az Ipolyban vettek mintát: 1,7 részecskét mértek egy köbméter
vízben. A viszonylag alacsony mikroműanyagszint vélhetően annak köszönhető,
hogy a folyó többnyire nemzeti parki területeken, ipari és kommunális
behatásoktól viszonylag elzártan kanyarog. Az elterjedtebb (pl. polipropilén)
és kisebb mennyiségben gyártott anyagtípusok (például játékokhoz,
műszerfalakhoz alkalmazott akrilnitril-butadién-sztirol, ABS) is kimutathatók
voltak.
A Rábában már jóval több, köbméterenként 12,1 mikroműanyag-részecskét
mutatott ki a WESSLING Hungary Kft. Ez akár napi 20,7 millió részecskét is
jelenthet. Érdekes, hogy ezek a részecskék nem a Tisza vízgyűjtőjén is
detektált, széles körben felhasznált anyagtípusok, hanem precíziós
alkatrészekhez, elektronikai termékekhez használt anyagok (pl. polyoximetilén).
50 részecske 1 m3 vízben! – így összegezhető a két dunai mérés eredménye,
ami azért is megdöbbentő, mert az eddigi magyarországi mérések közül
kiemelkedően ez a legnagyobb érték. A szakemberek a Közép-Duna-völgyi Vízügyi
Igazgatóság segítségével a Megyeri hídtól északra 1 m3 vízben átlagosan 45, míg
a déli mintavételi ponton, a Csepeli Szabadkikötőnél 55 részecskét detektáltak.
Ez azt jelenti, hogy a Budapest alatti szakaszon a koncentráció emelkedett.
Mindez a városokra jellemző nagy népsűrűséggel lehet kapcsolatban: a
csapadékkal bemosott szennyezés és a szennyvíztisztító-telepek is a
mikroműanyagok jelentős forrásai lehetnek.
Ami a Dunán azonosított parányi plasztikok anyagfajtáit illeti: a korábbi
hazai mérésekhez hasonlóan a legnagyobb mennyiségben a fogyasztási cikkekhez,
csomagolóanyagokhoz felhasznált polietilén, polipropilén és polisztirol voltak
kimutathatók.
A PPT projekt legfontosabb eredménye, hogy rámutatott: a
mikroműanyagok sajnos egyértelműen megtalálhatók a felszíni vizeinkben.
A Parányi Plasztiktalány eredményei most megtekinthetők a projekt
szakmai, tudománykommunikációs partnere, a Csodák Palotája kiállításán is.