Peszticidek: mit mond a labor?

A modern mezőgazdaságban a növényvédő-szerek széles spektrumát használják fel. Ezek rendszeres vizsgálata az egészségügyi kockázaton túl azért is fontos, mert a határérték feletti jelenlétük komoly veszteséget okozhat a gyártónak és a forgalmazónak egyaránt. Mik is azok a peszticidek? Mit okozhatnak? Magyarország egyik legtapasztaltabb laboratóriuma, a növényvédő szerek vizsgálatában is élen járó WESSLING Tudásközpont szakértői válaszolnak...

A mezőgazdaságban használt, a növényi, állati és mikroba kártevők ellen alkalmazott vegyszerek élelmiszerekbe kerülő részét szermaradékoknak, vagyis peszticideknek nevezzük.

Permetezés nélkül a kártevők és a penészgombák elszaporodnak a növényeken, beindul a mikotoxin-termelődés. Megfelelő agrotechnológiai gyakorlat mellett elfogadható szint alatt tartható a kártevők pusztítása, ám az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerekben megjelenhetnek a növényvédő szerek maradékai.

Az emberi szervezetbe jutó szermaradékok csak abban az esetben lehetnek veszélyesek, ha azokat a megengedettnél nagyobb koncentrációban használták, vagy ha nem tartották be az élelmezés-egészségügyi várakozási időt.

Még ha az egyes növényvédő-szerek jelenléte külön-külön az előírt határérték alatt is marad, az úgynevezett „koktélhatás” következtében olykor felerősíthetik egymás, az emberi egészségre ártalmas hatását.

A növényvédő-szereknek három nagyobb csoportját különböztetjük meg: rovarölő, gombaölő és gyomirtó szerek – fogalmazták meg a WESSLING Tudásközpont szakértői.

A növényvédő-szerek az esetek 60%-ában rovarok ellen használt készítmények, amelyek korábban veszélyes arzénvegyületet, illetve nikotint tartalmaztak, napjainkban azonban ezeket kiszorították a klórozott szénhidrogének és a szerves foszforvegyületek. A klórozott szénhidrogének alkalmazása a DDT (diklór-difenil-triklór-etán) rovarölő hatásainak felfedezése után terjedt el. A DDT az emberi-állati szervezetbe jutva azért rendkívül veszélyes, mert felhalmozódik a zsírszövetben, és káros elváltozásokat, akár rákos megbetegedést is okozhat. A klórozott szénhidrogének a halakra és a méhekre is veszélyesek, azok növényvédő-szerként történő használatát az 1970-es években szinte valamennyi országban betiltották.

A növényvédő szerek második csoportját a gombaölők alkotják, amelyek a különböző növénykultúrák gombás betegségeinek megelőzésére, a vetőmagvak gombás fertőzöttségének megszüntetésére szolgálnak. A szervetlen gombaölő szerek közül a réztartalmúak a legismertebbek, de szakemberek előtt ismertek a kéntartalmú változatok is.

A harmadik csoportot a gyomirtó szerek képezik, amelyek rendeltetése, hogy a kultúrnövényeket megvédjék a gyomosodástól, egyes változataik azonban a kezelt területen minden zöld növényt képesek elpusztítani. Bizonyos esetekben a termények átveszik a gyomirtó szerek sajátos szagát és ízét, amelyek az adott élelmiszer ipari és konyhai feldolgozása közben akár fel is erősödhetnek.

A növényvédő szerek jelentős része a növények héján található, ahonnan mosással, hámozással nagy részük eltüntethető. Vizsgálatok alapján elmondható, hogy Magyarországon a zöldségek, gyümölcsök mintegy fele egyáltalán nem tartalmaz kimutatható szermaradékot, a határérték feletti peszticidmennyiség pedig alig egy százalékban mérhető.

Az élelmiszerekben található maradékanyagok és szennyeződések megbízható kimutatása rendkívül magas elvárásokat támaszt az egyes vizsgálólaboratóriumokkal szemben. A legmodernebb berendezéseknek köszönhetően a WESSLING Hungary Kft. szakértői a nyersanyagokat és a termékeket multimódszerrel és egyedi tesztekkel egyaránt megvizsgálják. Az egyik legveszélyesebb gyomirtót, a glifozátot például a HPLC-MS (nagynyomású folyadékkrmatográfia-tömegspektrometria) technikát igénylő eljárással a modern laboratóriumok, így a WESSLING Hungary Kft. is könnyedén be tudja azonosítani.

Egyedülálló módon közel 600-féle (!) növényvédőszer (peszticid)-hatóanyag „screening” (áttekintő) vizsgálatát is el tudják végezni, rövid határidővel zöldség, gyümölcs és egyéb élelmiszermintákból. Emellett bizonyos élelmiszerek, illetve élelmiszer-nyersanyagok csoportspecifikus elemzése is megtörténik (például foszfortartalmú, klórozott peszticidek), valamint az úgynevezett egyedi módszerekkel mérhető komponensek (például glifozát, etefon, klorát/perklorát, klórmekvát/mepikvát, Foszetil-Al stb.) meghatározása; friss zöldség- és gyümölcsminták screening vizsgálatának igény szerinti kiegészítése ditiokarbamátok vizsgálatával; takarmányminták vizsgálata (főként klórozott növényvédő szerekre, valamint dioxinokra és PCB-kre).