Miért fontos a gabonák rendszeres mikotoxin-vizsgálata? Milyen eszközökkel történhet a vizsgálat? A WESSLING Hungary Kft. független laboratóriumának szakértõi válaszoltak a kérdésekre. Parányi méregkeverõk a Laboratorium.hu-n...

Az élelmiszeriparban régóta ismert tény, hogy az apró, toxinogén penészgombák által termelt méreganyagok (mikotoxinok) veszélyesek lehetnek az egészségünkre; ezeket a mikotoxinokat a növényeken élõsködõ mikroszkopikus gombák egy része a felmelegedõ éghajlaton könnyebben termeli.

A mikotoxinok természetes és mesterséges környezetben egyaránt elõfordulhatnak. Életben maradásukhoz olyan vegyületeket állítanak elõ, amelyek egy része hasznos (pl. antibiotikum), más részük azonban az emberekre, állatokra nézve kifejezetten egészségkárosító hatással bír.

Utóbbi csoportba tartoznak a mikotoxinok, amelyek között elõfordulnak vese- és májkárosító, rákkeltõ hatású és hormonháztartást zavaró vegyületek, valamint idegmérgek is – mondták a mikotoxinvizsgálatok terén is élenjáró WESSLING Tudásközpont élelmiszervizsgáló laboratóriumának munkatársai, akik kiemelték: a mikotoxinok nemcsak a termelési idõszakban képzõdnek, hanem – nem megfelelõ körülmények esetében – a szállítás és a raktározás során is.

A meleg, száraz idõjárás és a kedvezõtlen tárolási körülmények elõsegítik a kukorica, búza fertõzõdését. A gombák által termelt toxinok közül legjelentõsebbek az aszpargillusz gombák által termelt aflatoxinok, valamint a fuzárium gombák által termelt mikotoxinok. A 19. század során az aflatoxinok elsõsorban a mediterrán éghajlatú országokban voltak jelen, napjainkban azonban már Közép-Európában és Magyarországon is veszélyforrásként tekintenek rájuk a mezõgazdasági szakemberek.

Az Európai Unióban a mikotoxinok élelmiszerekben elfogadható maximális koncentrációját különbözõ rendeletek és irányelvek szabályozzák. Az egyes rendeletek különbözõ értékeket szabnak meg a közvetlen táplálkozási célú, a csecsemõk és a kisgyerekek által fogyasztott élelmiszerek, valamint az egyes állatfajok esetében. Azokat a határértékeket, amelyeket a nemzetközi kereskedelmi forgalomban szükséges figyelembe venni, a Codex Alimentarius tartalmazza. A cél az, hogy a szennyezést az egyes élelmiszerekben olyan alacsony szinten tartsák, amennyire az technikailag lehetséges.

A mikotoxinok a nyers mezõgazdasági termékekben és a takarmányokban elõfordulva bekerülnek a táplálékláncba, például olyan alapélelmiszerekbe, mint amilyen a hús, a tojás, vagy a sajt. Kimutatásukat nehezíti, hogy a gazdanövények védekezésük részeként megváltoztathatják a rajtuk megtelepedõ penészgombák toxinjait, például olyan módon, hogy azokat cukrokhoz, fehérjékhez kötik.

A laboratóriumban azonban mindent megtesznek azért, hogy a mezõgazdasági termények valóban biztonságosak legyenek, és mindenben megfeleljenek a jogszabályoknak.

A WESSLING Hungary Kft-nél például a kémiai-fizikai vizsgálataik között a mikotoxinokat is elemzik. Az elválasztástechnikai módszerek lényege, hogy a mintából homogenizálást követõen a szakemberek kivonják a számukra fontos vegyületet, a kivonatot megtisztítják, alkotórészeit pedig folyadék- és/vagy gázkromatográfiás eszközökön kimutatják.

A talajból az élelmiszerekbe kerülõ toxikus fémeket ICP-technikával mutatják ki; a vetõmagok genetikai vizsgálata molekuláris módszerekkel vagy tömegspektrometriás eljárással zajlik, a vetõmagok fajtaazonosságát és genetikai állapotát GMO-vizsgálatokkal állapítják meg.