Számos más növényvédő szer mellett az idén januártól a hírhedt glifozátot is vizsgálni kell az ivóvízben. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy bárkinek veszélyben lenne az egészsége, a vizsgálólaboroknak mindenesetre több dolguk lesz. A Laboratorium.hu cikkéből az is kiderül, mennyi vizet kellene meginnunk ahhoz, hogy egy tablettányi hormon bekerüljön a szervezetünkbe...
Az ivóvíz ellenőrzését a 21. században már rendkívül modern technológiákkal, módszerekkel végzik, a határértékeket pedig folyamatosan szigorítják, finomítják, és időről időre kiterjesztik a vizsgálandó vegyületek körét is.
Ahogy most is: idén január elsejétől lépett hatályba Az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001. (X.25.) Kormányrendelet módosítása, amelyben kibővítették az ivóvízben vizsgálandó peszticidek listáját.
Növényvédő szereket már évtizedek óta mérnek az ivóvízben, és a mikrobiológiai, illetve kémiai vizsgálatokhoz hasonlóan ezekre a molekulákra is szigorú határértékeket jelölnek ki.
Az agráriumban világszerte közel ezer vegyületet használnak, egy adott országban pedig a törvényalkotó dolga meghatározni, hogy melyek legyenek a vizsgált célkomponensek - a teljes spektrum vizsgálata ugyanis gyakorlatilag lehetetlen.
A nemrég hatályba lépett törvénymódosítás egyik legfontosabb eleme, hogy immár vizsgálni kell a hírhedt, számos vitát kiváltó és gyakorlatilag az egész földgolyót beborító, szinte minden gazdaságban jelen lévő növényvédő szert, azaz a glifozátot, valamint annak bomlástermékét, az AMPA-t is.
Az a tény, hogy mostantól a túlkoros gyomirtót, azaz a glifozátot is vizsgálni kell, nem jelenti azt, hogy valóban jelen is van az ivóvízben.
Mi az a glifozát, miért tartanak tőle annyira?
A glifozát egy „túlkoros” gyomirtó, már a hetvenes évek óta használják világszerte. Azóta korszerűbb anyagokat is kifejlesztett a vegyipar, ám a glifozát – különösen a genetikailag módosított növények esetében - a mai napig rendkívül elterjedt növényvédő szer, és sajnos az emberre sem veszélytelen: többek között a központi idegrendszer genetikai elváltozásait, a koponyát formáló sejtek pusztulását, az ízületek porcainak deformálódását, illetve születési rendellenességeket okozhat.
Az a tény, hogy mostantól ezt a gyomirtót is vizsgálni kell az ivóvízben, természetesen nem jelenti azt, hogy a glifozát valóban jelen van az ivóvízben. A laboratóriumi szakemberek arra is felhívják a figyelmet, hogy nincs értelme nulla határértéknek.
Dr. Szigeti Tamás János, a vízvizsgálatokkal is foglalkozó WESSLING Hungary Kft. szakembere a Laboratorium.hu-nak elmondta, hogy az alsó méréshatár a technika fejlődésével folyamatosan egyre lejjebb szorítható, de a nullát sohasem éri el, még akkor sem, hogyha egyre kisebb lépésekben – elméletileg – a végtelenségig közelíthetünk hozzá.
A laboratóriumi szakemberek hangsúlyozzák: nulla határérték nem létezik
A határérték kiszámításakor a megengedhető mennyiséget hatalmas biztonsági szorzóval látják el: ha például egy közösség határértéken lévő arzéntartalmú vizet iszik egész életen (azaz 80 éven) át, akkor közülük csak minden egymilliomodikembernél léphet fel valamilyen életveszélyes betegség kockázata. A szakemberek ezt nevezik mikrokockázatnak.
Ugyancsak a laboratórium becslései alapján a kimutathatósági határon lévő – vagyis 5 ng/l hormontartalmú – gyógyszert tartalmazó vízből több ezer köbmétert kell meginni ahhoz, hogy egy tablettányi hormon bekerüljön a szervezetbe. Ez napi három liter „hormonos” víz fogyasztása esetén évente jelent egy köbmétert, ezer évig kellene tehát élni ahhoz, hogy egy tablettányi hormon bekerüljön a szervezetünkbe.
Ugyanez a helyzet a növényvédő szerekkel is: nagyon kis mennyiségben esetenként kimutathatóak, ám amennyiben ez az érték messze a határérték alatt van, semmi ok az aggodalomra.
Mit tud mérni az akkreditált vizsgálólaboratórium az ivóvízben?
Szinte mindent, a vizsgált paraméterek sora legalábbis igen hosszú a zavarosságtól és a szín vizsgálatától kezdve a lúgosságon, a halogéneken, anionokon és a különféle elemeken keresztül a nitritig, nitrátig, ammóniumig, a szulfidokig, a különböző illékony és nem illékony szerves vegyületekig vagy éppen a gyógyszermaradványokig.
Ami konkrétan a növényvédő szereket illeti, a jól felkészült vizsgálólaboratóriumokban, így például a WESSLING-nél is olyan átfogó vizsgálati csomagot alkalmaznak, amely képes több, mint 500 vegyületet egyidejűleg megvizsgálni, köztük természetesen a 2018-tól és 2019-től kötelezően vizsgálandó komponensekkel – mondta Szigeti Tamás.
Ez mind a fogyasztók, mind pedig a víziközmű szolgáltatók számára megnyugtató válasz lehet, hiszen az ehhez hasonló átfogó vizsgálatok során a laboratórium szupermodern kromatográfiás berendezései akár már néhány molekulányi növényvédő szert, így a hírhedt glifozátot is nyakon tudják csípni.
További érdekes cikkek a víz vizsgálatával és általában a környezetvédelmi laboratóriumi vizsgálatokkal kapcsolatban.