A növényi alapú étrend egyre fontosabbá válik mind az egészségtudatos, mind pedig a környezettudatos fogyasztók számára, és még a fenntartható élelmiszerellátási lánc kialakításához is hozzájárul. Bánáti Diána és Gyimes Ernő, a Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Kara Élelmiszermérnöki Intézetének kutatói arra keresték a választ a független vizsgálólaboratóriumokat működtető Eurofins Analytical Services Hungary Kft. által támogatott tudományos szaklap, az Élelmiszervizsgálati Közlemények legfrissebb tudományos cikkében, hogy a szakirodalomban „plant-based meat alternatives” vagy „meat analogues” névvel illetett, kizárólag növényi alapanyagokból készített, húskészítményekre hasonlító élelmiszerek mely egyéb, széles körben, laikusok számára is használatos elnevezésekkel illethetők...
Az elmúlt néhány évben a nemzetközi és a hazai piacon egyaránt egyre nagyobb mennyiségben és választékban jelentek meg különböző növényi alapú élelmiszerek és készételek, amelyeket a hagyományos konyha alapvetően húsos, azaz húst tartalmazó ételként ismer. Ez napjaink egyik legnagyobb élelmiszeripari innovációja, az egyik legnépszerűbb trend, a növényi eredetű élelmiszerek fogyasztása soha nem látott ütemben növekszik.
Elég csak az első, csak növényekből származó alapanyagból készült húsanalóg termékre, az ImpossibleTM Burgerre, valamint a Beyond Meat nevű termékre gondolni. Ezek után sorra jelentek meg a húsok és húskészítmények színét, állagát és ízét utánzó, csak növényi alapanyagokból előállított élelmiszerek a kereskedelmi forgalomban éppúgy, mint ahogyan a gyorséttermi láncokban is. A flexitariánusoka mindenevők (húsevők) után a legnagyobb táplálkozási csoporttá váltak, miközben az európaiak 10-30%-a már nem tartja magát teljes mértékben húsevőnek.
A „növényi alapú étrend” (plant-based diet) kifejezésnek nincs hivatalos definíciója az Európai Unióban, de hasonlóképpen nem határozták meg az angol szakirodalomban és szaksajtóban leggyakrabban használt „plant-based meat alternatives”szakkifejezés tartalmát sem. A húshelyettesítő termékek elnevezése körül heves vita bontakozott ki az Európai Unióban: kérdésessé vált ugyanis, hogy az olyan elnevezések, mint „vegetariánus hamburger” vagy „szójakolbász” nem tévesztik-e meg a fogyasztót, de problémát jelent az is, hogy nem alakult ki egységes szóhasználat a termékcsoport megnevezését illetően.
Bánáti és kutatócsoportja célja az volt, hogy szélesebb körben elfogadott, a fogyasztók által is könnyen megérthető elnevezések terjedjenek el; a fogyasztók felé nyilvánvalóan egyszerű, érthető elnevezéseket lenne célszerű használni.
A kutatók magyar szakemberek körében felmérést végeztek a növényi alapanyagokból készült és hústerméknek látszó élelmiszerek elfogadható magyar elnevezéséről. Személyes kérdőíves megkérdezés formájában 58 magyar anyanyelvű élelmiszer-tudományi, élelmiszer-technológiai, táplálkozástudományi szakember, valamint ipari szakértő véleményét kérték ki annak érdekében, hogy megtalálják az adott termékcsoportra vonatkozó, konszenzuson alapuló, szakmailag leginkább elfogadott magyar kifejezéseket. Felmérésük eredményei alapján a (hús) „helyettesítő” és „pótló” kifejezések használatát javasolják szemben a (hús) „jellegű”, „analóg”, „alternatív” és „imitátum” megnevezésekkel, amelyeket általános elutasítottság övezett. A kutatási eredmények alapján elmondható, hogy a „növényi” jelzős szerkezet általánosságban elfogadottabb, mint a „zöldség” jelzős szerkezet.