Egy hazai laboratórium nemrég megmérte a Duna és mellékfolyóinak mikroműanyag-szennyezettségét. A nyugtalanító eredményekről az ősszel az egész magyar sajtó beszámolt, a Parányi Plasztiktalány projektről márciustól a kezdeményezés tudománykommunikációs partnere, a Csodák Palotája rendezett mikrotárlatot...

A Parányi Plasztiktalány (PPT) projekt legfontosabb célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a mikroműanyagok egyre súlyosabb problémájára. A mikroműanyagok ugyanis egyre nagyobb mennyiségben vannak jelen a természetben: kiemelt környezeti, élelmiszer-biztonsági és egészségügyi kockázatot jelentenek.

A projektet vezető WESSLING Hungary Kft. független vizsgálólaboratórium úgy döntött, hogy a Tisza után megméri a Duna és mellékfolyói mikroműanyagszintjét, mindemellett pedig létrehozza a mikromuanyag.hu honlapot, ahol minden fontos információt publikálnak a témában.

Először az Ipolyban vettek mintát: 1,7 részecskét mértek egy köbméter vízben. A viszonylag alacsony mikroműanyagszint vélhetően annak köszönhető, hogy a folyó többnyire nemzeti parki területeken, ipari és kommunális behatásoktól viszonylag elzártan kanyarog. Az elterjedtebb (pl. polipropilén) és kisebb mennyiségben gyártott anyagtípusok (például játékokhoz, műszerfalakhoz alkalmazott akrilnitril-butadién-sztirol, ABS) is kimutathatók voltak.

A Rábában már jóval több, köbméterenként 12,1 mikroműanyag-részecskét mutatott ki a WESSLING Hungary Kft. Ez akár napi 20,7 millió részecskét is jelenthet. Érdekes, hogy ezek a részecskék nem a Tisza vízgyűjtőjén is detektált, széles körben felhasznált anyagtípusok, hanem precíziós alkatrészekhez, elektronikai termékekhez használt anyagok (pl. polyoximetilén).

50 részecske 1 m3 vízben! – így összegezhető a két dunai mérés eredménye, ami azért is megdöbbentő, mert az eddigi magyarországi mérések közül kiemelkedően ez a legnagyobb érték. A szakemberek a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság segítségével a Megyeri hídtól északra 1 m3 vízben átlagosan 45, míg a déli mintavételi ponton, a Csepeli Szabadkikötőnél 55 részecskét detektáltak. Ez azt jelenti, hogy a Budapest alatti szakaszon a koncentráció emelkedett. Mindez a városokra jellemző nagy népsűrűséggel lehet kapcsolatban: a csapadékkal bemosott szennyezés és a szennyvíztisztító-telepek is a mikroműanyagok jelentős forrásai lehetnek.

Ami a Dunán azonosított parányi plasztikok anyagfajtáit illeti: a korábbi hazai mérésekhez hasonlóan a legnagyobb mennyiségben a fogyasztási cikkekhez, csomagolóanyagokhoz felhasznált polietilén, polipropilén és polisztirol voltak kimutathatók.

A PPT projekt legfontosabb eredménye, hogy rámutatott: a mikroműanyagok sajnos egyértelműen megtalálhatók a felszíni vizeinkben.

A Parányi Plasztiktalány eredményei most megtekinthetők a projekt szakmai, tudománykommunikációs partnere, a Csodák Palotája kiállításán is.