Hormonok és növényvédő szerek az ivóvízben? Bakterológiai veszélyek? Számos, mindanniyunkat érintő kérdést vettek sorra a Magyar Víziközmű Szövetség lapja, a Vízmű Panoráma legfrissebb számában. Dr. Szigeti Tamás János, egy vízvizsgálatokkal is foglalkozó független laboratórium szakembere szerencsére megnyugtató választ adott...
„Az élelmiszervizsgálatok – köztük a vízé is – valamilyen módon az egészség megtartását, az ezt megalapozó biztonság növelését szolgálják. De egyáltalán meddig, milyen mélységig van értelme megmérni a dolgokat?” – tette fel a kérdést a magyarországi vízszolgáltatókat egybegyűjtő Víziközmű Szövetség lapjának riportere.
Ezzel a kérdésével mindjárt a vizsgálólaboratóriumokkal kapcsolatos egyik legfontosabb témát érintette, nevezetesen a nulla határértéket.
Szigeti Tamás János, a WESSLING Hungary Kft. munkatársa elmondta, hogy az alsó méréshatár a technika fejlődésével folyamatosan egyre lejjebb szorítható. Hozzátette azonban, hogy a nullát sohasem éri el, mert nulla értéket nem lehet mérni, még akkor sem, hogyha egyre kisebb lépésekben – elméletileg – a végtelenségig közelíthetünk hozzá.
Ahhoz, hogy mindezt a helyén tudjuk ezt kezelni, mérlegelésre van szükség, el kell dönteni, valójában mit is jelent a finomabb kimutathatóság. Az ivóvízben lévő hormonokról keringő rémhírek táptalaja általában az ismeretek hiánya, esetenként az emberi butaság, ösztönzője pedig sokszor olyan üzleti érdek, amelynek célja, hogy csapvíz helyett valami mást igyanak az emberek.
„Esetenként azt sem tudjuk, hogy amit mérünk, milyen élettani hatást fejt ki, ha bekerül az ember szervezetébe – folytatta Szigeti. Az orvostudomány nem minden esetben tudja megállapítani, hogy árt-e vagy inkább használ. Jó példa erre a kávé, amelyről néhány évvel ezelőtt azt tartották, hogy ártalmas az ember egészségére, manapság pedig úgy tudjuk, hogy néhány csésze elfogyasztása akár jótékony hatású is lehet a kávéban található antioxidáns hatású vegyületeknek köszönhetően.
Egy másik példát is hozott az előbbi felvetésére: a rostos ételek fogyasztása alapvetően egészséges dolog, ugyanakkor a gabonafélék héján élősködő mikroszkopikus gombák toxinjai növelik a májrák kockázatát!
Viszont ha nem permetezünk, elszaporodnak a kártevők, virulnak a penészgombák, termelődhetnek a mikotoxinok. Permetezés esetén a megfelelő agrotechnológia gyakorlata mellett még elfogadható szint alatt tudjuk tartani a kártevők tevékenységét, ugyanakkor az élelmiszereinkben kétségtelenül megjelennek a növényvédő szerek maradékai.
A kérdés csak az, hogy a határérték alatt vagy felett!
Ami egyébként magát a határértéket, illetve annak meghatározását, kiszámítását illeti, a szakember elmondta: a megengedhető mennyiséget hatalmas biztonsági szorzóval látják el, és egységre, literre vetítik. Ha például egy közösség határértéken lévő arzéntartalmú vizet iszik egész életen (azaz 80 éven) át, akkor közülük csak minden egymilliomodik embernél léphet fel valamilyen életveszélyes betegség kockázata.
Az előző példához visszatérve: a kimutathatósági határon lévő – vagyis a mi esetünkben 5 ng/l hormontartalmú – gyógyszert tartalmazó vízből pedig több ezer köbmétert kell meginni ahhoz, hogy egy tablettányi hormon bekerüljön a szervezetbe. Ez napi három liter „hormonos” víz fogyasztása esetén évente jelent egy köbmétert, ezer évig kellene tehát élni, ahhoz, hogy egy tablettányi hormon bekerüljön a szervezetünkbe!
A sajtóban időről időre felreppenő hírekkel szemben tehát az ivóvizek hormon- és gyógyszermaradék-tartalmától nem kell félni. Annál izgalmasabb kérdés a bakteriológiai veszélyeztetettség. A bakteriális szennyezettség hatása ugyanis nagyon gyorsan megjelenik.
A kedvező eredményt, tehát a határérték alatti eredményt hozó vizsgálat laboratóriumi eredményére közel egy nap alatt is hozzá lehet jutni. Ha viszont az eredmény kedvezőtlen, azaz a vizsgálat patogén mikroorganizmusokra nézve pozitív-gyanús, vagy egyéb mikroorganizmusokra határérték feletti eredményt ad, a mikrobiológiai vizsgálatokat több napig kell folytatni, hogy az adatokat meg tudják erősíteni.
Ezután az érintett vízrendszert újra kell öblíteni, fertőtleníteni, ismét öblíteni, majd ismételt mintázásra és laboratóriumi vizsgálatra van szükség. Az ilyen esetekben több nap is eltelhet a mintázás és a végleges eredménykiadás között.
A másik járható út a gyorsvizsgálatok elterjedése, amelyek általában drágábbak és mindenképpen szokatlanok, de ahol megvan rá a képesség és felszereltség, akkreditáltatni kell az eljárást. Talán a legjobb megoldás az online baktermérő, azonban ezek olyan sokba kerülnek, hogy még hosszú ideig csak mutatóban fog működni egy-egy ilyen berendezés.
Néhány évvel ezelőtt jelentek meg a mikrobiológiai vizsgálatok céljára kifejlesztett rutin tömeg-spektrométerek, amelyek egynapos táptalajon való tenyésztés után képesek akár néhány percen belül is megbízható eredményeket szolgáltatni.
Az ivóvíz tehát nem fertőzött, sőt, nagyon is tiszta, biztonságos, de ahhoz, hogy ez így is maradjon, rendszeres laboratóriumi vizsgálatokra van szükség.
Ide kattintva további érdekes cikkeket talál a víz vizsgálatával kapcsolatban.