Sokakban felmerül a félelem: veszélyes lehet-e az egészségre az asztali só. Nem csak a só ismert negatív élettani hatásairól van szó, hanem az adalékanyagokról is. Ha valakinek nem jutna eszébe éppen ettől rettegni, bizonyos forgalmazók előszeretettel hívják fel a figyelmünket erre a jelenségre is, leginkább azért, hogy némi piaci előnyhöz jussanak a kiélezett versenyben. Hogy valóban veszélyes-e az asztali só, vagy mindez csak átverés? Kiderül legfrissebb cikkünkből...
Nemrég az egyik televíziós csatorna arra hívta fel a figyelmet, hogy a félelmeinkkel operáló propaganda és a műszerekkel mért valóság között igen nagy a különbség. Különböző árú sókat vizsgáltattak be egy vizsgálólaboratóriumban, a meglepő eredmény pedig azt mutatta ki, hogy a „rettegett” kálium-kloridot ugyan egyik címkén sem tüntették fel, azonban mindegyik termékben találtak belőle, a legnagyobb arányban éppen az a só tartalmazta, amelyik azt hirdette magáról, hogy egyáltalán nincs benne.
Vajon mit is érdemes a sóban megvizsgálni?
A nátrium-klorid gyógyszerkönyvi előírásai alapján a NaCl-tartalmat a kloridion és az ezüstnitrát reakciója alapján kell meghatározni (4814. oldal), amely egy hagyományos, csak üvegedényeket igénylő (nem műszeres) titrimetriás (térfogatos elemzési) módszert jelent.
A kloridion AgNO3-tal (ezüst-nitráttal) oldhatatlan csapadékot képez. A titrimetriás eljáráskor a NaCl-oldatához ismert mennyiségű, feleslegben adott ezüst-nitrát oldat nem reagált részét titrálják vissza. A módszert argentometriás titrálásnak nevezik, amelyre a gyakorlatban általában háromféle eljárást alkalmaznak (Volhardt-, Mohr- és Fajans-féle). Ezekről bővebben itt lehet olvasni.
E hagyományos módszer mérési pontossága jóval alatta marad a modern vizsgálólaboratóriumban használt műszeres technika nyújtotta pontosságnak. A méréseiket ugyanis ICP-OES berendezéssel (Inductive Coupled Plasma Spectrometry = induktív csatolású plazma spektrometria) végzik.
A Gyógyszerkönyvben a NaCl előírt tisztasága 99,0 – 100,5 m/m% (tömegszázalék) között kell, hogy legyen. A „100,5 %” azt jelenti, hogy ha elméletileg 100% a NaCl-tartalom, a módszer megbízhatóságának korlátosságából következően 0,5% eltérés még megengedhető a vizsgálat eredményében.
Egy kommersz, nem kutatási célokat szolgáló készítményre tehát igen bátor dolog felírni, hogy lényegében nem tartalmaz semmilyen szennyezőanyagot a releváns hatóanyagon – jelen esetben a konyhasón – kívül. Más szempontból pedig semmi okunk nincs rettegni akkor, hogyha a konyhasóban néhány százaléknyi mennyiségben kálium-klorid is található, ugyanis annak semmilyen negatív hatása nincs az egészségre, hiába írja azt bárki a termékére.
Érdemes mindezt szem előtt tartani, mielőtt mi magunk is a nagy átverő só áldozatává válnánk.
Szigeti Tamás - Szunyogh Gábor
