Műanyag, de komposztálható. Interaktív. Ehető! A jövő csomagolóanyagai már köztünk vannak, és nemcsak védik az élelmiszert, hanem intelligens módon jelzik annak mikrobiológiai és fizikai állapotát is – derül ki az Élelmiszervizsgálati Közlemények legfrissebb számának vezető tanulmányából. Sci-fi rajongók, figyelem!...

Hogy mi mindenre jó a csomagolás? A régi meghatározások szerint egyben tartja az élelmiszert, védi a környezet hatásaitól (és fordítva), jobban eltarthatóvá teszi, mint amilyenek a lédig termékek, biztonságos, ráadásul fontos üzenetet, információkat hordoz a vásárlók felé, valamint marketingcélokat is szolgál. Folytatódik a "hagyományos" definíció: a csomagolóanyagoknak mindemellett biztosítaniuk kell a bennük található élelmiszerek számára a megfelelő páratartalmat és/vagy gázösszetételt (megfelelő áteresztőképességet), a mikrobiológiai korrózió megelőzését, a tartósító eljárásoknak és az anyagmozgatásnak való ellenállást, a termékben lévő mikroorganizmusok szaporodásának gátlását.Környezetvédelmi szempontból követelmény továbbá az is, hogy az újra nem hasznosítható csomagolóanyagok biológiailag lebonthatóak legyenek.

Röviden összefoglalva tehát: nem egyszerű feladat mostanság csomagolóanyagnak lenni. És még milyen nehéz dolguk lesz a jövő csomagolóanyagainak! A tudományos szaklap legutóbbi számában megjelent vezető tanulmány szerint a legfontosabb szempont ugyan mindig is az, hogy a csomagolóanyagok nem lehetnek mikroorganizmusok hordozói.

Tabajdiné dr. Pintér Vera élelmiszer-mikrobiológus, vegyészmérnök cikkéből azonban egészen elképesztő csomagolóanyag-funkciókról olvashatunk, és ami a legmegdöbbentőbb: ezek a technológiák már rendelkezésre állnak, elterjedésük pedig csak idő kérdése.

Figyelem, következik az élelmiszer-biztonság valóságos sci-fije!

Kezdjük talán az úgynevezett interaktív csomagolással. A csomagolóanyagokat olyan fóliákkal és bevonatokkal látják el, amelyek a becsomagolt termékkel kölcsönhatásban elősegítik annak védelmét, eltarthatóságát. Míg a hagyományos csomagolás alapvetően passzív védőfal a termék és a környezete között, az interaktív bevonat a csomagolás hagyományos funkcióit kiterjesztve „működik”, például megelőzi a becsomagolt élelmiszer romlását mikrobagátló anyagokkal (O2-lekötés, vízgőzabszorpció, etilénlekötés), érzékeli a csomagolt terméket érő hatásokat (UV sugárzás, hőmérséklet, mechanikai behatások, szivárgás, romlásból eredő folyamatok), és ezekről információt nyújt különböző indikátorok, hangjelzők, adatrögzítők, stb. segítségével.

Az aktív csomagolás hozzájárul a romlás megelőzéséhez, ezen keresztül a minőségmegőrzési időtartam meghosszabbításához, javítja az egyes tulajdonságokat (pl. szín, íz, aroma, küllem), aktív választ ad a termék egyes tulajdonságaiban vagy a környezetben végbement változásokra, informál a termék „előéletéről”, jelzi a zárás sértetlenségét, bizonyítja a termék eredeti állapotát.

Az etilalkoholt fejlesztő tasakos rendszer jó példája a mikrobagátló gázrendszereknek. A csomagolt pékáru légterébe kerülő etilalkohol gátolja a penész kifejlődését a termékben. Az oxigén-lekötő rendszerek az oxigén abszorbeálása révén egyrészt megvédik a becsomagolt terméket az aerob mikrobák és penészek növekedésétől, másrészt az élelmiszer alkotórészeinek nem kívánatos oxidációjától.

Az intelligens, nano-jelzőrendszert (!) tartalmazó csomagolóanyagok pedig színelváltozással jelezhetik egy élelmiszer romlás okozta gázképződését. Az alkalmazás további lehetőségét jelenti a tápanyagok, vitaminok célzott szervezetbe juttatása, ezáltal javítva az általános egészségi állapotot.

Lebomlik a műanyag, ehető a csomagolás!

Aztán itt vannak a biológiailag lebomló műanyag-csomagolások. A politejsav (PLA) a tejsav polimerizációjával keletkező, biológiai úton lebomló anyag. Ebből ma már palackot, tányért, evőeszközt is készítenek. A PLA-ból készült műanyagtermékek azonban komposztálhatók, s – a talajban lévő mikroorganizmusoknak köszönhetően – négy héten belül lebomlanak.

Na de menjünk tovább. Az ehető csomagolás (ehető filmek, bevonatok) az élelmiszeripar egyik legújabb perspektívája - olvashatjuk Tabajdiné cikkében. Ehető bevonatok lehetnek: poliszacharidok, (cellulóz, keményítő, karragenát, pektin, alginátok, természetes gumifélék) fehérjék, (zselatin, kazein, albumin+zselatin, szója fehérje, savófehérje) lipidek, (felületaktív lipoprotein, lecitin), viaszok (méhviasz, paraffin, karnauba), gyanták (fenyőbalzsam, gyümölcsfa gyanta, mézga).

Az ehető bevonatok „adalékanyagai” a megfogalmazott célnak megfelelően:antimikrobás anyagok, antioxidánsok (E-vitamin, C-vitamin), íz, illat-és aroma anyagok, pigmentek, színanyagok, tartósítószerek, vitaminok, probiotikumok (Bifidobacteriumlactis), és ásványi anyagok lehetnek.

Tartunk tőle, hogy ez a sci-fi nem ér véget egyhamar, mindenesetre izgatottan várjuk az elszíneződő, csipogó, ehető, lebomló csomagolóanyagokat. És hát,ki tudja: tán még tartogatnak is nekünk valami finomságot!

Akit érdekel, hogyan vizsgálják a csomagolást, kattintson ide!