Mi a helyzet az E-számokkal? Mindegyik étel, amelyben van ilyen: káros, rossz? Vagy csak pánikhangulatot keltenek az álhírekkel, kihasználva, hogy az emberek általában nem jártasak a kémiában? A Laboratorium.hu vegyészek segítségével ad választ a mindannyiunkat nyugtalanító kérdésekre…

Rögtön az elején tisztázzuk: valóban vannak olyan anyagok, amelyek túlzott fogyasztása okozhat problémát, ahogy az étel egyes összetevőire is lehetünk allergiásak. Még a szakembereknek sem könnyű eligazodnia a hírdömpingben, amelyben egy laikusvégleg elveszik.A szövegkörnyezetből kiemelt, félinformációkkal vagy hitelesnek tűnő tényekkel riogatják egymást az emberek, a kialakult tévhiteket pedig már nagyon nehézmegváltoztatni.

Miért van szükség az E-számokra?

Ennek több oka is van. Egyrészt így a nyelvi különbségeket kiküszöbölve, egyértelműen lehet jelölni, hogy az adott élelmiszer mit tartalmaz. Ez lényegesen leegyszerűsíti a gyártók és forgalmazók dolgát is, hiszen nem több tucat nyelven feltüntetni a listát, vagy ugyanennyi cimkét tenniük a termékre. Természetesen a külföldön vásárlónak is megkönnyítik a dolgát.

Másrészt  egy adott méretű címkén csak kevés információ fér el. Minél rövidebben tudunk valamit leírni, annál kisebb helyen fér el az az információ, amit a terméken fel kell tüntetni.

Ezért aztán kitaláltak egy kód rendszert, amelynek segítségével a termékben jelenlévő adalékanyagokat anyanyelvtől függetlenül és kis helyen, mindenki számára értelmezhető formában fel lehet tüntetni.

Ha ennyire hasznosnak tűnik az E-számok használata, akkor miért kering a témával kapcsolatban annyi tévhit, hiedelem?

Talán leginkább azért, mert egy átlagos, hétköznapi embernek nincs meg a kellő ismerete ahhoz, hogy értelmezze az E-számokat!

Mindenekelőtt ismerni kell az E-számok rendszerét, felépítését. Ezt követően el kell tudni igazodni a kémiai elnevezések dzsungelében. Azt a problémát ugyanis, hogy a vegyületeket nem ismerjük fel, egy újabb nevezéktannal, az E-számos rendszerrel cseréltük fel. A számok ijesztőek ugyan, ám az ismeretünket nem bővítik, csak még egy lépcsőfokot iktatnak be a megismerés folyamatába.

Az E-szám rendszer felépítése

Az E-szám rendszer a nemzetközi INS (International Numbering System) rendszer része. Európában használatos. Például az USA-ban az élelmiszeradalékok ú.n. CFR számot kapnak. Az E-számok és a CFR jelzések megfeleltethetők egymásnak. Nem minden, az INS-ben szereplő adalék engedélyezett az Európiai Unióban, illetve az USA-ban. Így nem minden CFR-kódnak, illetve E-számnak van párja.

Az adalékok a leggyakoribb felhasználásuk szerint rendszerezve, csoportokra osztva kapnak sorszámot. Az E jelet követően minden esetben egy háromjegyű szám következik. A négyszámjegyű, ezres besorolás az újfajta adalékanyagokat foglalja össze, amelyek nem sorolhatók egyik szabványos osztályba sem. Jelenleg kilenc fő osztály található. Ezek a következők:

· az 1-sel kezdődő, százas (1xx) csoport a Színezékek csoportja

· az 2-sel kezdődő, kétszázas (2xx) csoport a Tartósítószerek csoportja

· az 3-sal kezdődő, háromszázas (3xx) csoport az Antioxidánsok és savanyúságot szabályozó anyagok csoportja

· az 4-sel kezdődő, négyszázas (4xx) csoport a Sűrítőanyagok, stabilizátorok és emulgeálószerek csoportja

· az 5-sel kezdődő, ötszázas (5xx) csoport a Savanyúságot szabályzó anyagok és csomósodást gátló anyagok csoportja

· az 6-sal kezdődő, hatszázas(6xx) csoport az Ízfokozók csoportja

· az 7-sel kezdődő, hétszázas (7xx) csoport az Antibiotikumok csoportja (takarmányoknál használatos)

· az 9-sel kezdődő, kilencszázas (9xx) csoport több kisebb csoportot foglal magában mint:

· 900-909 a Viaszok

· 910-919 a Szintetikus mázak

· 920-929 az Egyéb vegyes adalékok

· 930-949 a Gázok

· 950-969 az Édesítőszerek

· 990-999 a Habosító anyagok

csoportjait.

· az 1x-sel kezdődő, „ezres” (1xxx)  csoport az újfajta adalékanyagokat foglalja össze, melyek nem sorolhatók egyik szabványos osztályba sem.

Az osztályba sorolás alapján már egy laikusnak is lehet elképzelése arról, hogy egy adott anyag miért is található meg egy élelmiszerben.  Ahhoz, hogy el tudja dönteni bárki is, hogy egy adott anyag mennyire veszélyes az emberi szervezetre, gyakorlati tapasztalatokra, kutatási eredményekre lehet támaszkodni.

Az, hogy mi káros és mi nem az, csak mennyiség kérdése.

Gondoljunk csak a gyógyszerekre! Megfelelő dózisban javunkra válik, de többet beszedve igen csak káros lehet a hatásuk. A gyógyszereknél sokkal közelebb lehet egymáshoz a még hasznos hatást biztosító mennyiség, a már károst hatást mutatóval. Ezért kell nagyon pontosan betartani az orvosi előírásokat.

A táplálékok esetén az adalék engedélyezett felhasználási mennyisége, egy adott étel fogyasztási szokásait figyelembe véve jelentősen a káros érték alatt van. Allergia esetén viszont jó tudni, hogy egy adott anyagot tartalmaz-e az élelmiszer, mert ebben az esetben akár egy minimális jelenlét is fatális hatást okozhat.

Összefoglalva érdemes tehát a fő osztályok szerinti csoportosítást megjegyezni. Segít a tájékozódásban. Annak, akinél valamelyik összetevő allergiás reakciót vált ki, érdemes az(oka)t az E-számo(oka)t megjegyeznie, hogy ellenőrizhesse a címkén vásárlás előtt. Még mindig egyszerűbb 3 számjegyet megjegyezni (olyan mintha pin lenne), mint valamilyen nyakatekert, kiejthetetlen kémiai kifejezést igyekezne az emlékezetébe vésni.

Az E-számok tehát hasznosak! Ne féljünk tőlük, inkább ismerjük meg tartalmukat. Ne feledjük, amit nem ismerünk, attól rettegünk, amit ismerünk ott el tudjuk dönteni, hogy féljünk-e tőle!

Következő cikkeinkben a kilenc fő osztályban található adalékanyagokkal kapcsolatban találhatnak közérdekű, hasznos információkat.