Hamarosan kötelező lesz azoknak a fúrt kutaknak a hivatalos bejelentése és laboratóriumi vizsgálata, amelyek vizét meg is isszák. A Laboratorium.hu legfrissebb összeállításában részletesen bemutatjuk a június 15-én életbe lépő kormányrendelet alapján vizsgálandó paramétereket: Miért fontos az érzékszervi vizsgálat és a hőmérséklet? Mit jelez az Escherichia coli baktérium, a pH, a vezetőképesség? Miért baj, ha a víz nitrites, nitrátos?...

A 100/2016-os kormányrendelet június 15-én lép életbe, ennek értelmében a már a meglévő, 201/2001. (X.25.) Korm. rendeletet egészítik ki a saját célú ivóvízművekre vonatkozóan. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a saját fúrt kutakat be kell jelenteni a jegyzőnél, a bejelentéssel pedig kötelező vízvizsgálat is jár, amelyet érdemes független laboratóriummal elvégeztetni.

Eddig a kötelező vizsgálati paraméterek csak a hálózati ivóvízre vonatkoztak, az újabb pont alapján azonban olyan fúrt kutakat is érintenek, amelyekből ivóvizet kívánnak fogyasztani a lakók.

A független laboratóriumban ezeket a paramétereket mind vizsgálják, de nem árt tudni azt sem, hogy vajon miért olyan fontos a fenti értékek meghatározása. A vízvizsgálat kiskátéja következik:

Fizikai vizsgálatok

4.1. Organoleptikus paraméterek: szín, szag, íz, zavarosság

Az organoleptikus kifejezés az érzékszerveinkkel meghatározható, szubjektív megítélést jelenti. Ivóvizek esetén elvárás a színtelen, szagtalan, kellemes ízű folyadék. Ezeket egyszerű ránézéssel, ízleléssel, szaglással is el tudjuk dönteni, de sajnos nem minden esetben elegendő ennyi vizsgálat, mert a káros, mérgező anyagok, fertőző ágensek egy része színtelen, szagtalan, és nem okoz zavarosságot. Ahhoz, hogy egy víz emberi fogyasztásra alkalmas-e (nem mérgező, nem fertőző) további mikrobiológiai és műszeres vizsgálatokra van szükség.

Például a magnézium sók keserű, a nitrát sók édes, a kloridok sós, a vas sók fémes ízű vizet eredményeznek.

4.2. Hőmérséklet

A víz hőmérséklete a benne oldható anyagok mennyiségére, a lejátszódó folyamatok sebességére és a benne tenyésző baktériumok szaporodására van hatással. Általában elmondható, hogy a baktériumok magasabb hőmérsékleten (20-25°C) kiválóan szaporodnak. Alacsonyabb hőmérsékleten viszont nem feltétlenül pusztulnak el, csak szaporodásuk lassul le. A szerves anyagok lebomlása, illetve az ammónia átalakulása nitritté majd nitráttá nagyrészt baktériumok által történik. Ezeket a folyamatokat is befolyásolja a hőmérséklet. Elmondható, hogy élettani hőmérsékleti tartományon belül a magasabb hőmérséklet kedvez a fenti folyamatok lezajlásának.

Mikrobiológiai vizsgálatok

A mikrobiológiai vizsgálatok kiterjednek a szennyvizekből, rothadó növényi, állati maradványokból, ürülékből a talajba és vizekbe kerülő baktériumok és vírusok kimutatására. A baktériumok egy része önmagukban általában nem okoznak súlyos betegséget, könnyen kitenyészthetők és a jelenlétük azt jelzi, hogy más, ürülékből származó, komoly fertőzést, betegséget okozó kórokozók is jelen lehetnek. Ivóvízben való jelenlétük többnyire hasmenéses, hányásos tüneteket, esetenként lázat, torok- és fülgyulladást idézhetnek elő.

4.3. Escherichia coli

Ún. fekális indikátor, jelenléte szennyvíz eredetű szennyezésre utal.  Bár az Escherichia coli lehet kórokozó, általában nem maga a baktérium okoz megbetegedést, hanem a mellette megjelenő, a szennyvizekre jellemző, nehezen detektálható vírusok.

4.4. Coliform baktériumok

A Coliform baktériumokat gyakran használják arra, hogy a vizek és az élelmiszerek egészségügyi minőségét megállapítsák. Több féle Enterobacteriaceae családba tartozó baktérium nemzetség tartozik ide. Ilyen például az E.coli is. Mivel könnyen kimutathatóak és a melegvérű állatok/ember béltraktusának természetes, az emésztéshez nélkülözhetetlen flórájához tartoznak, ezért a fekáliás eredetű szennyeződések kockázatmentes bioindikátorai. Ha a vízben kólibaktériumok mutathatóak ki, az azt jelzi, hogy a víz a közelmúltban fekáliával szennyeződött. Ekkor érdemes az egyes járványos betegségeket (hastífusz, kolera, dizentéria) okozó baktériumokat is kitenyészteni. A Coliform baktériumok jelenlétét a coliform számmal lehet jellemezni. Mértéke az általános bakteriális szennyezettség fokmérője. A coliform baktériumok jelenléte egyáltalán nem megengedett az emberi fogyasztásra szánt vízben.

4.5. Telepszám 22 °C

A 22°C-on növekvő telepszám az emberre veszélytelen környezeti baktériumok számát jelenti. Ezek a baktériumok általában valamilyen szennyeződés indikátorai, az érték azt fejezi ki, hogy az adott víz/vízhálózat mennyire teszi lehetővé a baktériumok szaporodását. Tartósan magas vízhőmérséklet a telepszámot emelheti.

4.6. Fekális Enterococcus

Ún. fekális indikátor, jelenléte szennyvíz eredetű szennyezésre utal. Előfordulását okozhatja pl. csőtörés, talajvíz szivárgás. Bár lehet kórokozó, nem maga a baktérium jelent egészség kockázatot. Fekális Enterococcus nem lehet jelen ivóvízben.

Kémiai vizsgálatok

4.7. pH

A pH értéke jellemzi a savasság, lúgosság mértékét. A 7-nél kisebb érték jelzi, hogy az oldat savas kémhatású. Minél alacsonyabb az érték, annál savasabb rendszer, annál jobban roncsolja, korrodálja a vízvezeték rendszert, háztartási eszközeinket. A 7-nél magasabb érték jelzi, hogy a víz lúgos kémhatású.  Az ivóvizek kémhatása az enyhén savas és az enyhén lúgos között mozog.  A talajból kioldódó vegyületek, a vízben elszaporodó mikrobák típusai a pH-tól is függenek.

4.8. Vezetőképesség

A fajlagos elektromos vezetőképesség a vízben oldott kationok és anionok (sók) mennyiségéről ad információt.A magas sótartalmú vizek vezetőképessége magas.

Az alábbi három pontban a nitrogén különböző megjelenési formáinak vizsgálatáról lesz szó:

A nitrogén különböző vegyületei formájában lehet jelen vizeinkben. Ezek a formák oxidáló hatású fertőtlenítőszerek és/vagy különböző biológiai folyamatok révén egymásba átalakulhatnak. A nitrogénformák átalakulása az ivóvízrendszerekben az oxigén ellátottságtól függő mikrobiológiai aktivitás következménye. Ezek a vegyületek/ionok: ammónia (NH3); ammónium ion (NH4+); nitrit (NO2-);  és a nitrát (NO3-)

4.9. Ammónium

Eredete különböző bomlási folyamatok (szennyvizek szerves anyagainak, az elpusztult vízi élőlények), mezőgazdasági és ipari folyamatok jelenlétére utal. Túl kis oxigénkoncentráció mellett az ammónium koncentráció nem vagy csak alig változik. A téli időszakban az oxidáció sebessége kisebb lehet, így az ammónium ionok koncentrációja lassan csökken. A legnagyobb veszélyt a tökéletlen nitrifikáció jelenti, amikor az ammónium részben vagy teljesen nitritté alakul, és a további átalakulás nitráttá nem megy végbe. Az ammóniumnak önmagában nem ismert egészségkárosító hatása, de mikrobiális hatásra nitritté, majd nitráttá oxidálódhat, illetve szennyeződésre utalhat, íz- és szagproblémákat okozhat, ronthatja mangán-eltávolítási és a fertőtlenítési hatásfokot, mivel a szabad klórral klór-amint képez.

4.10. Nitrit

Legfőképpen nitrifikációs folyamatok eredményeképpen, ammónium ionok átalakulása során kerülhet nitrit (NO2-) a vízbe. Az ammónium ionok emberi vagy állati eredetű szennyeződés során egyaránt jelen lehetnek a vízben, s ebből a nitrifikációs folyamatok következtében megfelelő oxigénellátottság és kedvező vízhőmérséklet esetén kellő sebességgel keletkezhetnek nitrit, majd nitrát ionok. Tökéletlen nitrifikáció esetén a mikrobiológiai átalakítás folyamata megreked a nitritnél. A nitrit a vér hemoglobinjának(vörösvértest) oxigénszállító képességét csökkenti, oxigénhiányt okoz (methemoglobinemia). A methemoglobinémia a beteg elkéküléséhez, légzési nehézségekhez, esetenként fulladáshoz vezethet. Csecsemők esetén az un. „kékkór”-t vagy más néven a „kékhalál”-t okozhatja.

4.11. Nitrát

A nitrát (NO3-) megjelenésére az állattenyésztés, műtrágyázás, szennyvíz-szikkasztás következményeként kerülhet sor. A magas nitrát a csecsemőknél methemoglobinémiát, más néven „kékkórt” okozhat, mivel a nitrát a gyomorban nitritté redukálódik. (lsd. nitrit)

4.12. Keménység

A víz keménységét a benne oldott kalcium (Ca2+)- és a magnézium (Mg2+) ionok okozzák, amelyek természetes módon jelen vannak a vízben (kőzetekből kioldódó).  Az alkáliföldfémek (Ca2+; Mg2+) karbonát(CO32-; HCO3-) sói okozzák a karbonát- vagy változó keménységet, míg az egyéb  sók – szulfát(SO42-);  klorid(Cl-) – a nem-karbonát- vagy állandó keménységet.

A keménységet adó kalcium- és magnézium vegyületek az emberi szervezet számára fontos anyagok. Túlságosan kis keménységű ivóvíz (ionmentes víz) hosszú időn át történő fogyasztása a szervezet sóháztartásának felborulásához vezethet. Az erősen kemény víz a vízvezetékekben, háztartási eszközökben a kialakuló vízkőkiválások miatt okozhat károsodást, az egészségre viszont nem káros.

4.13. Klorid

A klorid (Cl-) az ivóvízben lehet természetes, ipari, illetve szennyvíz eredetű. A klorid élettani jelentőségű anion, nem káros az egészségre. Magasabb koncentrációban az ivóvíz sós íze okozhat panaszt. Nagy mennyiségben a korróziós folyamatokat elősegíti, ezért fémes íz is tapasztalható.

4.14. Kémiai oxigénigény (KOIps)

Ez a paraméter a víz szerves anyag tartalmáról ad felvilágosítást.  A szerves anyagok kémiai oxidációjához szükséges oldott oxigén koncentrációját fejezi ki mg/l-ben. Minél nagyobb ez a mért érték, annál nagyobb a víz szerves anyag tartalma. A felszíni vizekben található szerves anyagok elsősorban természetes eredetűek (pl: tőzeges talajok, lápos területek, kiterjedt erdőségek mentén), emellett megjelenhet a vízben a kommunális és ipari szennyvizek szerves anyag tartalma is.

A vízben lévő szerves anyagok könnyen hozzáférhető tápanyagforrást jelentenek a baktériumok számára. Ezáltal a mikrobiális szaporodást segítik elő az ivóvízhálózatban, ennek következményeképpen pedig íz- és szagproblémákat okozhatnak. A szerves anyagok a maradék fertőtlenítőszerrel (klórral) reakcióba lépve annak koncentrációját csökkentik, és káros klórozott szerves vegyületek is kialakulhatnak. A nagy szerves anyag tartalmú víz a vas és a mangán oxidációját hátráltatja, eltávolítását is nehezíti.

A vas és a mangán megjelenés a vízben (4.15.-4.16.) szorosan összefügg egymással, nem véletlen, hogy a következő két, egymást követő pont ennek a két elemnek a vizsgálatát írja elő.

A vas (Fe) és a mangán (Mn) határérték fölötti mennyiségben fordul elő szinte valamennyi mélyfúrású kútban. Nem károsak az egészségre, de nehezítik a víz felhasználását, sárgás elszíneződést, zavarosodást okoznak. A vízhálózatban kicsapódó vas- és mangán-vegyületek az ún. másodlagos vízminőség romlásban jelentős szerepet játszó mikroorganizmusok megtelepedését teszik lehetővé.

4.15. Vas

A vas a földkéreg fontos eleme. Különösen kis oxigéntartamú, oxigénhiányos viszonyok teszik lehetővé a nagyobb mennyiségű oldott állapotú vas jelenlétét a vízben. Oxigénhiányos közegben a vas, Fe(II) azaz Fe2+ formában van oldva. A felszínre kerülve azonban oxidálódik, rosszul oldódó vegyületté Fe(III), azaz Fe3+  válik, és barnás színű csapadék formájában jelenik meg. Az emberi szervezet számára szükséges elem. A vas közegészségügyi szempontból ártalmatlan, nem toxikus anyag. Túl nagy mennyiségben elsősorban esztétikai – szín- és íz – problémákat okozhat.

4.16. Mangán

A mangán a földkéreg fontos alkotója. Különösen kis oxigéntartamú, oxigénhiányos viszonyok teszik lehetővé a nagyobb mennyiségű oldott állapotú mangánvegyületek jelenlétét a vízben. Az emberi és állati szervezet fontos alkotóeleme. Nagy mennyiségben elsősorban esztétikai – szín- és íz – problémákat okozhat.

4.17. Lúgosság

A lúgosság meghatározásának célja a vizsgálandó vízben oldott hidroxidok, karbonátok és hidrogénkarbonátok mennyiségének, illetőleg a víz karbonátkeménységének és kötött szénsavtartalmának a megállapítása. A víz lúgosságát az oldott alkálifémek (Na+; K+) és alkáliföldfémek (Ca2+; Mg2+) hidroxidjai (OH-), karbonátjai (CO32-) és hidrogénkarbonátjai (HCO3-) okozzák. A lúgosságot nátriumfoszfát, továbbá oldott szilikátok, aluminátok és szulfitok is okozhatják. A lúgosság és a meghatározott összes keménység ismeretében megállapítható, hogy a vizsgált víz milyen és mennyi lúgosságot okozó vegyületet, vagyis: nátrium-hidrogénkarbonátot, nátrium-karbonátot, nátrium-hidroxidot, kalcium-hidroxidot (mészfelesleget), kalcium/magnézium-karbonátot és kalcium/magnézium-hidrogénkarbonátot tartalmaz.

4.18. Fertőtlenítéssel összefüggő paraméterek

A hálózatra kerülő ivóvizet minden esetben fertőtleníteni kell. Ha a fertőtlenítés kimaradna a vízkezelésből, akkor akár víz útján terjedő járványos megbetegedések is előfordulhatnának. Ezt el kell kerülni még olyan áron is, hogy a fertőtlenítés hatására esetleg kismértékben csökken a víz élvezeti értéke. A THM vagy trihalogénmetán vegyületek elsősorban az ivóvízkezelő-technológia során keletkeznek, kútvízben történő előfordulásuk ritka, ha ez előfordul, akkor ipari szennyezésre kell gondolni. Az ivóvízkezelés során adagolt klór (hipoklóros-sav), valamint a vízben jelen levő szerves anyagok reakcióba léphetnek egymással, s ezen reakció eredményeképpen – egyéb vegyületek mellett – THM vegyületek is keletkeznek. Mennyiségük függ a kezelt víz szerves anyag tartalmától, az alkalmazott fertőtlenítőszer minőségétől, mennyiségétől és az alkalmazás körülményeitől (tartózkodási idő, pH, hőmérséklet) egyaránt. A szerves klórozási melléktermékek mennyiségének meghatározására a trihalometánok (THM) mennyiségét, – illetve az adszorbeálható, szervesen kötött halogének (AOX) mennyiségét – vizsgálják.

Az illékony THM vegyületek nem csak fogyasztással kerülhetnek kapcsolatba a szervezettel, hanem mosakodáskor a bőrrel érintkezve, vagy akár a levegőbe kerülve belélegezve. A THM vegyületek között vannak lehetséges rákkeltő, és/vagy magzatkárosító, vetéléssel kapcsolatba hozható anyagok is.

Amennyiben azonban bárki biztosra akar menni, érdemes felkeresnie egy vizsgálólaboratóriumot.

Havas Petra, Szomorné Orosz Lotti, Szunyogh Gábor