Magyarországon szigorúan tiltják a genetikailag módosított szervezetek, fajták termesztését, kereskedelmét. Éppen ezért érdemes kiemelt figyelmet fordítani (termelőknek, gyártóknak, forgalmazóknak és fogyasztóknak egyaránt) az élelmiszereink GMO-vizsgálatára, hiszen a termékekben talált genetikailag módosított összetevők egészségkárosodást okozhatnak és komoly jogi következményekkel is járhatnak. De hogyan lehet kimutatni és vizsgálni ezeket a termékeket? Az Eurofins Biomi Kft. laboratóriumi szakértői segítségével készült cikkünkből kiderül...

A genetikailag módosított szervezetek kimutatása során a DNS-laboratóriumok két stratégiát követhetnek. Az első a géntermék, azaz a fehérje kimutatásán alapszik. A képződött fehérjét immunkémiai módszerekkel, un. ELISA technikával, gyorstesztekkel lehet kimutatni. A fehérje alapú tesztek előnyei között olcsóságuk és gyorsaságuk szerepel, azonban a módszer jelentős hátránya a relatíve magas kimutathatósági határ (1 % körül), illetve, hogy csak natív fehérjét képes kimutatni, így nem alkalmas feldolgozott élelmiszerek vizsgálatára.

A másik megközelítési mód közvetlenül a módosítás szintjén vizsgálja  a transzformáció tényét. A DNS-molekuláról – szerkezetéből következően – úgy lehet másolatot készíteni, hogy a kópiák megegyeznek az eredetivel, továbbá az újonnan képződött DNS-szálak újból mintaként szolgálnak a következő másolási lépésben. Ezek a tulajdonságok vezettek el az úgynevezett „polimeráz láncreakció” (PCR) kifejlesztéséhez, amely néhány óra alatt sokszorosára szaporítja fel az eredeti DNS mennyiségét.

Mit vizsgálnak a PCR-alapú GMO-analitika során?

A kvalitatív PCR-alapú GMO-analitika arra a kérdésre ad választ, hogy egy bizonyos típusú génszakasz megtalálható-e a mintában. A vizsgált génszakasz lehet általánosan előforduló, génmódosításra jellemző elem (például a karfiolmozaikvírus 35S promóter eleme, nosterminátor, neomicin-rezisztencia), vagy specifikus, csak arra az egyedi transzformációs eseményre jellemző nukleotid szekvencia. Ennek megfelelően lehet gyors szűrésre vagy a GMO-fajta azonosítására szolgáló vizsgálatokat is végezni.

A kvantitatív GMO analitikára jelenleg a létező legalkalmasabb módszer az un. real-time PCR, amelynek során egy speciális PCR-készülék képes a reakciótérbe „betekintve” a DNS-felszaporítás dinamikáját nyomon követni. A GMO-tartalomra egy arányszám alapján következtethetünk. A mérés során egy, a gazdaszervezetre jellemző referenciagén és a GMO-specifikus jelből számolt értéket, illetve egy különböző mennyiségű GMO-t tartalmazó kalibrálósort használunk fel, így kapjuk meg a mintára jellemző GMO-tartalmat.

Melyek a PCR-alapú GMO-analitika korlátai?

Bár a PCR egy rendkívül érzékeny módszer a specifikus DNS-szakaszok kimutatására, a hatékonyság erősen függ a PCR számára előkészített DNS tisztaságától. A jó minőségű DNS izolálásának esélyét rontja az előzetes hőkezelés, az alacsony pH, a magas olajtartalom, a feldolgozottság magas foka, amelynek eredményeképpen a DNS akár teljesen eltűnhet a mintából. Gondot okozhat olyan anyagok jelenléte, amelyek a PCR-reakció végbemenetelét gátolják (például csokoládé, polienolos vegyületek). De ezen gátló faktorok kiküszöbölésére rendelkezésre állnak különböző tisztítási folyamatok, amelynek eredményeként a mintákból izolált DNS alkalmassá válik a real-time PCR technikával történő vizsgálatok elvégzésére, a genetikai módosítás kimutatására.

Amennyiben érdeklik a vizsgálatok, azok módjáról és áráról itt érdeklődhet!