Tapasztalható-e változás a tehenek napi tejmennyiségében, a nyers tehéntej összetételében (zsír- és fehérjetartalom), valamint annak mikrobiológiai tulajdonságaiban az egyszer vagy többször ellett tehenek esetében? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a WESSLING Tudásközpont tudományos lapja, az Élelmiszervizsgálati Közlemények című tudományos szakfolyóirat egyik tanulmánya hamarosan megjelenő, júniusi számában...

A tej összetételének és higiéniai tulajdonságainak változásai nagyban befolyásolhatják a termelői árat, ezért elengedhetetlen, hogy a felelős tejtermelő információt gyűjtsön ezeknek a paramétereknek a különböző tényezők hatására bekövetkező változásairól.

A magas tápértékű tehéntej tartalmaz többek között zsírokat, fehérjéket, szénhidrátokat, vitaminokat, ásványi anyagokat. Összetételének vizsgálata a tejelő állományok higiéniai, táplálkozási és egészségügyi szempontjainak figyelemmel kísérése céljából a tejgazdaságokban rutinszerű gyakorlat. A tej összetétele azonban a laktációk (tejelési időszakok) során változhat, és a különböző környezeti tényezők kölcsönhatásainak eredményeként különbségek lehetnek a különböző tejtermelő tehenészetek között is – írja Petróczki Flóra szerzőtársaival az Élelmiszervizsgálati Közlemények című szaklapban.

A tej tápértéke, magas vízaktivitása és közel semleges pH-ja révén kitűnő táptalajként szolgál a különféle mikroorganizmusok számára, amelyek között olyan patogén szervezetek is előfordulhatnak, mint például a Campylobacter jejuni, a Salmonella spp., a Staphylococcus aureus, vagy a Listeria monocytogenes. A tejben lévő baktériumszám csökkentésére leginkább hőkezelést alkalmaznak.

Vajon a laktációk száma, stádiuma befolyással van-e az állatok napi tejmennyiségére, a tej összetételére és mikrobiológiai paramétereire? Egyes kutatók szerint a S. aureus előfordulásának gyakoriságában jelentős különbség figyelhető meg aszerint, hogy az állatok hányadik laktációjukban vannak, valamint mennyi idősek. Az állatok életkora összefüggésben állhat azzal, hogy a fejések alkalmával a fejőgép megsérti a tőgybimbókat, így mikroorganizmusok kerülnek a környezetből a tőgybe.

A cikk szerzői kutatásaik helyszínéül egy Hajdú-Bihar megyei tejtermelő telepet választottak, ahol a gazdák 440–450 holstein-fríz tehenet fejnek. A telepen mélyalmos tartásmódot és monodiétás takarmányozást alkalmaznak. A fejés fejőházban történik, a fejést követően nem végeznek utófertőtlenítést. A számításokhoz felhasznált napi tejmennyiségre, zsír- és fehérjetartalomra, szomatikus sejtszámra vonatkozó adatok a befejési eredményekből, azaz az Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. által havonta gyűjtött tejminták vizsgálati eredményeiből származnak. A számításokba 38 egyed valamennyi 2015. május – 2020. január közötti befejési eredményét felhasználták.

A mikrobiológiai vizsgálatokat 2018. május és 2019. október között végezték, a vizsgálatokhoz 38 véletlenszerűen kiválasztott, klinikailag egészséges egyedtől összesen 62 tejmintát vettek. A különböző egyedektől vett mintákat különböző csoportokba sorolták aszerint, hogy a mintavétel során az állatok hányadik laktációs ciklusban, illetve a laktáció mely stádiumában voltak.

A kapott adatok alapján megállapították, hogy a tej zsír- és fehérjetartalmában nem volt statisztikailag is igazolható különbség, de a többször ellett teheneknél nagyobb volt a napi tejhozam, valamint az egyszer ellett tehenek tejéhez képest a tejben magasabb volt a szomatikus sejtszám és nagyobb mennyiségben fordultak elő coliform baktériumok.