A vizsgált 21 nyerstej-értékesítési pontból 8 helyen találtak fizikai szennyeződést, és számos más mikrobiológiai-higiéniai problémára is fény derült – olvasható az Élelmiszervizsgálati Közlemények aktuális számában. Az élelmiszer-biztonsági kockázatot is jelentő hiányosságok miatt eladóknak, vevőknek egyaránt érdemes jobban odafigyelniük a kimért tejek vásárlásakor...
Napon állott, hűtetlen és nem megfelelően kevert tej, az árusító palackok alján maradt ásványvíz-és üdítőital-maradék, lefedetlen műanyagvödrök és használt textilkendők, nem megfelelően tisztított tartályok, töltőcsövekről a tejbe mosódó szennyeződések és baktériumok, föld a tejben… Többek között ezeket az elképesztő hibákat is feljegyezték a Széchenyi István Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszer-tudományi Kar Élelmiszer-tudományi Intézete és a Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet Kft. kutatói 2013 és 2014 júniusa között, a Budapest területén vizsgált 21 nyerstej-árusító ponton.
A nyers tejnek számos jótékony hatása van szervezetünkre, az íze pedig teljesen különböző az előrecsomagolt, feldolgozott társaitól. Nem véletlen, hogy a 21. században még a nagyvárosokban is újra divatba jött a nyerstej-fogyasztás. A jó minőségű tej értékesítése bármely formában lehetséges, ám – mint az a kutatásból kiderült – a nem megfelelő szakképzés és a hiányos fizikai-kémiai ismeretek miatt számos mikrobiológiai-higiéniai veszéllyel is szembesülnünk kell.
Mi a gond a nyers tejek árusításával?
Nyers tejhez alapvetően három fő értékesítési csatornán keresztül juthatunk: piacokon (vásárcsarnokokban), önkiszolgáló rendszerek igénybevételével (tejkimérő automaták, bolti hűtött tartályok) és mozgó értékesítés során (tartálykocsik, termelők regionális házhozszállítási rendszere). Ezek mellett a kezdetleges, hűtés nélküli árusítási forma is megfigyelhető. A WESSLING független laboratórium által kiadott és szerkesztett, több, mint hatvan éves múlttal rendelkező Élelmiszervizsgálati Közlemények című tudományos szaklapban megjelent tanulmány szerzői ezeket a helyeket járták végig, és a tapasztalataik alapján átfogó képet adtak az élelmiszer-biztonsági veszélyekről. Lássunk ezek közül néhányat.
Átlépik a 2 órás korlátot: Hűtés nélkül árusított tej esetében a jogszabálynak megfelelően, fejés után 2 órával már nem lenne szabad értékesíteni a terméket. A piaci értékesítés egyik leggyakoribb esetében a termelő 50 literes műanyaghordóból, 15 literes műanyag vödörből méri ki a nyerstejet, vagy előre palackozza a gazdaságban, amelyet hűtés nélkül tárol.
Újrafelhasznált PET-palackok: Nyerstej-adagoló pultokból és ventillációs hűtésű tárolóterekből vásárolhatunk hűtött, műanyag flakonban árusított tejet. Ezekben az esetben a PET-palackok alján maradt ásványvíz-és üdítőital maradék ad okot a higiéniai megfelelőség megkérdőjelezésére.
Nem megfelelően tisztított kellékek: Sok esetben nem volt megfelelően tiszta a nyerstej-csapolásra használt gumitömlő és a vödrök letakarására használt textilkendő. A tölcsérek és mérőedények megfelelő elöblítésére fokozottan ügyelni kell, ellenkező esetben az előző töltésből visszamaradt tejmaradékot is felhasználják. Ha a tej felmelegszik, tökéletes táptalaj a mikroorganizmusoknak, így a műanyag mérőedényt a palackok megtöltésén kívül az adagolófejből utócsepegő tej felfogására nem szabad használni.
Eltérő zsírszázalék: A keverőberendezés nélküli tartályoknál arra is érdemes figyelni, hogy ha nem megfelelően keverik a tejet, a tartály tetején és alján, azaz az először és utoljára lecsapolt tej zsírszázaléka között nagy lesz az eltérés.
A tartályok tisztántartása: Az önkiszolgáló értékesítés során az automaták rozsdamentes acéltartályának vagy polietilén tömlőzsákjának rendszeres tisztítására kell a legjobban figyelniük a termelőknek, ami a tartály zártsága és a tejmaradék lerakódása miatt nehéz feladat. A kutatók több példát találtak arra is, hogy a töltőtér palacktartó lemezét és a tejtartályba belógó keverőlapátokat ugyanazzal a szivaccsal mosták le.
A töltőcső beleér töltés során a tejbe: A mobil értékesítés azon esetében, amikor közterületen tejárusító gépkocsiból vásárolunk nyers tejet, figyeljünk, hogy a PET palackba ne lógjon bele a tartály töltőcsöve, mivel a cső külső faláról szennyeződések juthatnak így a tejbe, a baktériumokban gazdag tejmaradék is a palackba mosódhat.
Nem megfelelő hőmérséklet: A tartályok hőmérője által jelzett és a tej valós hőmérséklete eltérhet egymástól. Előfordult, hogy a gépkocsi hőmérője egy fennálló elektronikai probléma miatt egyáltalán nem, vagy nem pontosan működött. Több alkalommal és több helyszínen figyeltek meg olyan értékesítési gyakorlatot, amelynek során az 1 literes műanyag mérőedényt előre megtöltötték az eladók, így az előkészített, de már hűtetlen, maradék mennyiség is eladásra került.
Minőségi kifogások: A közvetlenül értékesített nyers tej minőségi aspektusait vizsgálva gyakoriak voltak a beltartalmi, mikrobiológiai és érzékszervi kifogások.
Fizikai szennyeződés: A mintavételt követően összesen nyolc értékesítési pont (38%) esetében jegyeztünk fel különböző gyakorisággal fizikai szennyeződést, amely üledék formájában a palack alján jelent meg. A tejbe került föld, sár és trágya, valamint a szennyezett kézzel végzett tejkezelési és palackozási műveletek szaprofita és patogén mikrobák millióit juttathatják a tejbe.
Automaták karbantartása: Az üzemeltetők véleménye egységes volt abban a tekintetben, hogy ennél az értékesítési formánál az automaták helyszíni tisztítása, feltöltése, karbantartása, de legfőképpen a megfelelő szintű higiénés viszonyok fenntartása jelentik a legnagyobb kihívást. A kültéri automatákat egyébként rendszeresen megrongálják („A papír kéztörlőket elvitték, a szemetest kommunális hulladékkal töltötték meg. A kéztörlő-adagolót idővel ellopták, a hulladéktároló kosarat pedig összetörték. A töltőtér ajtajának plexi borítását betörték, a töltőtér előtti párkányon gyakran volt újságpapír- és tejmaradék”).
Szemléletváltásra van szükség
A mikrobiológiai,higiéniai minőség alapján megállapítható, hogy a minőség romlásával a tej ára is csökkent. A házhozszállítási rendszereknél a hűtőláncra kell nagyobb figyelmet fordítani, amire közvetlenül az átvételt követően mért magas hőmérsékleti értékek (11-20°C) hívták fel a figyelmet.
Mind a forgalmazóknak, mind a fogyasztóknak érdemes odafigyelniük az értékesítés körülményeire és az értékesített nyerstej megfelelő minőségére, mindemellett érdemes rendszeres független laboratóriumi vizsgálatokkal ellenőrizni a tej minőségét.
Az ÉVIK-ben megjelent tanulmány szerzői szerint szemléletváltásra van szükség, az alapvető (személyi) higiéniai szabályok betartásával ugyanis érdemben javíthatók lennének a közvetlenül értékesített nyers tej mikrobiológiai–higiéniai és érzékszervi jellemzői.
Az élelmiszer-vizsgálatokkal kapcsolatban itt tájékozódhat.
Az ÉVIK aktuális számába pedig az alábbi címlapképre kattintva olvashat bele.
