Évente több milliónyi műanyagpalack úszik le a Tiszán, hogy aztán a tengerbe jutva hatalmas szigeteket képezzenek, és előbb-utóbb mikroműanyagokká aprózódjanak. Egy részük azonban fennakad az ártéri erdők aljnövényzetében. Erre a fontos környezetvédelmi veszélyre hívja fel a figyelmet évek óta a PET-Kupa elnevezésű kezdeményezés, amelyet mostantól akkreditált vizsgálataival laboratóriumunk is támogat. Szemétszedés, mintavétel a tiszai őserdőben, paprikáskrumpli a motorcsónakon: a Laboratorium.hu helyszíni riportja következik...

Már hajnalban elindulunk Budapestről, hiszen időben oda kell érni a vásárosnaményi Tisza-partra, nem késhetjük le a hajót! A  PET-Kupa közhasznú társadalmi szervezet munkatársai már várnak minket, amikor autónkkal begördülünk a kikötőhöz. Míg ők a palackgyűjtéshez szükséges kellékeket (hatalmas zsákokat, gumicsizmát, machetét!) készítik elő, mi a mintavétel kellékeit pakoljuk ki a csomagtartóból. Négykerekű járműveinket hamarosan egy hangulatos tutajra cseréljük, a négyzet alapú motoros hajó valójában egy igen masszív járgány, amelyet a kapitány szakértő mozdulatokkal kormányoz a kanyargó Tiszán.

Kevés szebb látvány van a világon, mint a szőke Tiszára ráboruló ártéri erdők. Ez a táj nem véletlenül ihlette meg annyi költőnket és írónkat: a folyó mentén szétterülő meleg nyár, az ide-oda röpködő vidám szitakötők, a Tisza illata minket is jó kedvre derít.

- Olyan, mint Bolívia, csak itt nincsenek kajmánok – mondja kajánul Hankó Gergely, a PET-Kupa vezetője, aki szeretettel köszönti a palackgyűjtésre megjelent önkénteseket.

A PET-Kupa munkatársa már élezi a machetét (baloldali kép), míg mi a szalmakalapot viselő Hankó Gergellyel és Dóra Szilviával, a PET-Kupa vezetőivel beszélgetünk.

A tutaj átsuhan egy híd alatt, majd elhagyjuk a Kraszna betorkollását és egy holtágat. Gergely kollégái a machetéket élezik. A „bevetésig” még van annyi időnk, hogy megtudakoljuk, pontosan mi is az a PET-Kupa. A Természetfilm.hu Egyesület kezdeményezésének legfőbb célja a Tisza megtisztítása, amelyhez úgy járul hozzá, hogy a szemétszedést, a hulladék szelektálását és újrafelhasználását szórakoztató, inspiráló tevékenységgé teszi. A PET Kupa egy egész évben zajló rendezvény, a hónapokon át tartó hulladékszedési szakaszt egy újrahasznosítási fejezet követi, amelynek során a résztvevők a hulladékból hajókat építenek. Miután a PET-hajók megépültek, elindul a hosszú távú folyami hajós verseny.

A remek kezdeményezést a tavalyi Ökoindusztria kiállításon ismertük meg, a mi standunktól nem messze állította ki a szervezet „hulladékrégészeti” installációját, a sok-sok PET-palackból álló, megkapó kompozíciót. Már ekkor elhatároztuk, hogy valamilyen formában mi is segíteni kívánjuk ezt a környezetvédelmi akciót.

Hulladékrégészeti installáció az Ökoindusztrián, illetve "bűnjelek" a Tiszán.

Most jött el az idő, ezért utazunk hát a mintavevő eszközökkel itt, a tutajon, a gyönyörű Tiszán, nem is gondolva, hogy ez a terület az idei PET-Kupa Szatmárcseke-Tiszamogyorós útvonalának egyik legnagyobb ártéri hulladékgócpontja.

Egyelőre csak a sűrűn burjánzó természetet látjuk, de Hankó Gergely okostelefonján mutatja, milyen sok ponton bukkantak már szennyezésekre: az elektronikus térképen a szóban forgó folyószakaszt sűrűn beborítják a piros pöttyök.

- Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag bárhol kötünk is ki, és teszünk meg néhány métert az erdőben, mindenhol ott találjuk a PET-palackokat – mondja Gergely.

Minderről hamarosan mi is meggyőződhetünk, amikor az alapos vegyvédelem (szúnyog- és kullancsirtó) után behatolunk az őserdőbe. Egy szűk pallón lépünk az érintetlen partszakaszra. Ekkor derül ki, hogy a macheték nem csak holmi színpadi kellékek, ezek nélkül egy tapodtat sem jutnánk előre a sűrű aljnövényzetben.

Ahogy a kardcsapások kialakította nyomvonalon elindulunk, érdekes jelenségre leszünk figyelmesek: akárhová lépünk, a lábunk alatt ropog a talaj! Igen, Gergőnek igaza volt: itt valóban mindent PET-palackok borítanak!

Reccsenő ellentmondás ez az érintetlen táj, és az oda benyomuló civilizáció között.

Az önkéntes gyűjtőknek megdöbbentő látványban volt részük: a PET-palackok mellett villanykörték, műanyagpapucsok, labdák borították a talajt.

A Tiszán folyamatosan rengeteg PET-palack úszik, e műanyaghordalék egy részét a folyó az áradásokkor lerakja a partjain. A szennyeződés döntő mértékben Ukrajnából érkezik. Látjuk is, ahogy sorra pakoljuk be a zsákokba a palackokat: mindegyiken kivétel nélkül cirill betűs felirat.

Nem csak ásványvizes palackokat találunk, van itt minden a joghurttól a samponon át a gépolajig. Ráadásul iszonyatos mennyiségben. Ahogy egyre beljebb haladunk az erdőben, már szinte térdig ér a szemét. A palackok mellett találunk konzervdobozt, villanykörtét, gumipapucsot, kézi- és focilabdát is. A PET-Kupát önkéntesen segítő buvárcsapat tagjai azonnal el is kezdenek dekázni az erdőben, előrevetítve egy új olimpiai sportág, azaz a dzsungelfoci megszületését.

- Ez talán valami szilvapálinka lesz, de meg nem kóstolom – fintorog a Három Határ újság szerkesztője, aki szintén részt vett az önkéntes akcióban. Ugyancsak ő hívja fel a figyelmem egy krumplibogár-csapdára – a világjáró rovarok több száz kilométert tehettek meg egy PET-palackban.

Itt négy-öt év „termése” gyűlt össze – tudom meg Hankó Gergelytől. Az utánpótlás azonban sajnos folyamatos, legalábbis amíg Ukrajnában törvényesen nem rendezik a hulladéklerakók helyzetét. Szerencsére ez már Magyarországon  megtörtént.

A június 30-i gyűjtés eredménye: 12 köbméternyi PET-palack. Sajnos csak a töredéke a szemétmennyiségnek.

Kétfelé válogatjuk a palackokat. A nagyon szennyezettek, sérültek mennek az újrahasznosító telepre, a használható darabokból pedig a PET-Kupa hajói épülnek majd.

Miután négy-öt nagy zsáknyi PET-palackot összegyűjtöttünk, a szűk pallón visszatérünk a tutajra, ahol még fontos feladat vár ránk: mintát kell vennünk az üledékből és a vízből. Szeretnénk ugyanis kideríteni, hogy milyen nyomot hagy a természetben ez a sok műanyag és az általuk hozott sok más szennyeződés.

A különböző vizsgálatokhoz összesen több liter vízmintát merítünk, amit buborékmentesen a megfelelő edényekbe töltünk, majd hűtőtáskába tesszük, hogy a minta lehető legkevesebb változáson menjen keresztül, míg a laboratóriumba ér. A vízminta a folyó pillanatnyi állapotát mutatja, az üledékminta azonban hosszabb időtartamról szolgálhat információval, hiszen sok szennyezőanyag kötődik az iszapszemcsékhez, és azokkal kiülepedve feldúsul az üledékben. A mintavétel körülményeit, a helyszíni vizsgálatok (pH, hőmérséklet fajlagos elektromos vezetőképesség) eredményét precízen jegyzőkönyvben rögzítjük.

Laboratóriumunk a mintavétellel és a vizsgálatokkal igyekszik hozzájárulni ahhoz, hogy a téma még nagyobb figyelmet kapjon. Az eredményekre ugyan még várni kell néhány napot (hamarosan itt, a Laboratorium.hu-n is közzétesszük az értékeket), de abban már most bizonyosak vagyunk, hogy ez az iszonyú mennyiségű műanyag nem marad „kívülálló” a természetben.

Elég csak arra gondolni, hogy az ártéri erdőkben fennakadt palackok csak elenyésző hányadát jelentik annak a hatalmas mennyiségnek, amely gyakorlatilag egy az egyben a Fekete tengerbe jut, ott pedig nagyvárosnyi kiterjedésű úszó szemétszigeteket képez. Amint arról már ezen a portálon is többször írtunk, a folyamatos dörzsölődés, valamint az ultraibolya sugárzás következtében itt jönnek létre az egyre súlyosabb környezeti veszélyforrást jelentő mikroműanyagok.

A mintavétel során begyűjtött  vizet és iszapot a laboratóriumba szállítottuk, hamarosan közöljük az eredményeket is.

A palackgyűjtés, különösen a Tisza ártéri dzsungelében, közel negyven fokban igen fárasztó tevékenység. Nem csoda, hogy megéhezünk, de nem kell sokáig várnunk, hiszen már érkezik is a paprikáskrumpli, mégpedig motorcsónakon.

Kevés ilyen hangulatos ebédünk volt életünkben, mint ez a remek egytálétel a tiszai tutajon.

Lassan indulnunk kell vissza, hiszen már jócskán délután van, hazáig pedig vár még ránk közel 300 kilométer. Nem végeztünk rossz munkát, néhány köbméternyi PET-palackkal mi is hozzájárultunk ahhoz a tizenkettőhöz, amit ezen a napon az önkénteseknek sikerült összegyűjteniük. A mintákat bepakoljuk a motorcsónakba, és visszaszáguldunk a kanyargó folyón. Nem búcsúzunk azonban örökre a Tiszától és a PET-Kupa szimpatikus csapatától, laboratóriumunk ugyanis mostantól ingyenes méréssel, szakvéleménnyel segíti a környezetvédők munkáját.

Szöveg: Szunyogh Gábor

Kép: Tolokán Adrienn

További cikkeink a témában:

http://laboratorium.hu/mikromuanyagplanktonhalo

http://laboratorium.hu/mikromuanyag

http://laboratorium.hu/szenhidrogenekvizsgalata