Az emberi egészségre is ártalmas vegyületet talált egy független laboratórium a Tiszában. A PET Kupa elnevezésű környezetvédő akció során a palackokkal zsúfolt területről vett mintákban kimutatták azt a lágyítószert, amelyet jellemzően műanyagpalackok gyártásához használnak. Bordós Gábor, a vizsgálatokat végző WESSLING Hungary Kft. munkatársa a Laboratorium.hu-nak elmondta: a folyó árterében felgyűlt, elképesztő mennyiségű műanyagpalack egyértelműen nyomot hagy a természetben...
A Tisza szennyezésére és élővizeink védelmének fontosságára kívánja felhívni a figyelmet a nemrég befejeződött PET Kupa, amelynek során az önkéntesek 45 ezer műanyagpalacktól tisztították meg a Felső-Tisza ártéri erdőit. Az eseményt az idén laboratóriumi vizsgálatokkal támogató WESSLING Hungary Kft. munkatársai június 30-án mintát vettek az egyik leginkább szennyezett partszakasz vizéből, és az eredmények sajnos igazolták a szervezők és a független laboratórium munkatársainak félelmét: a műanyagpalackokból is kioldódó anyagok, a ftalátok hat vizsgált vegyületéből három is jelen volt a mintákban:
Di-n-butil-ftalát
0,6
µg/dm3
Butil-benzil-ftalát
0,1
µg/dm3
Bisz(2-etilhexil)-ftalát (DEHP)
2,9
µg/dm3
(A dietil-, dimetil- és di-n-oktil ftalát nem volt kimutatható.)
Mik azok a ftalátok, és miért veszélyesek?
A ftalátok legnagyobb felhasználója a műanyagipar, ahol elsősorban PVC előállítása során, lágyítóként alkalmazzák azokat. Növényvédő szerekben, ragasztókban és kozmetikai készítményekben is előfordulnak ftalátok. A 2000-es évek elején világszinten évente 3,5 millió tonna ftalátot gyártottak. A műanyagokban használt lágyítók 50%-a a bisz(2-etilhexyl)ftalát (DEHP).
A ftalátok széles körű elterjedése okozza azt, hogy jelen vannak felszíni vizeinkben és egyéb környezeti elemekben is. Gyártási folyamatok melléktermékeivel is a környezetbe kerülhetnek, de nagyrészt műanyagtermékekből oldódnak ki (jellemzően a szennyvízzel jutnak a felszíni vizekbe), ez a folyamat ráadásul a termék teljes életciklusa alatt fennáll.
Veszélyességüket az okozza, hogy vízi szervezetekben felhalmozódhatnak, rákkeltő és hormonháztartást zavaró hatásuk lehet.
A ftalátokat éppen ezért a Víz Keretirányelvben (2000/60/EC) elsőbbségi veszélyes anyagként sorolták be, éves átlagra vonatkoztatva a DEHP határkoncentrációja 1,3 µg/dm3. A WESSLING ugyan csak egy alkalommal végzett mérést, ám figyelmeztető jel, hogy a Tiszában talált ftalátmennyiség a határérték több, mint kétszerese!
A nemzetközi eredményekhez hasonlóan egy magyar kutatócsoport 2013-ban publikált mérései (S. Keresztes et al. / Science of the Total Environment 458–460 (2013) 451–458) alapján a ftalátok migrációját PET palackokból ásványvizekbe kimutatták. Legnagyobb mennyiségben DEHP-et lehetett azonosítani.
Mivel a laboratórium munkatársai a mintát egy PET-palackokkal sűrűn szennyezett területen vették, nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy a Tisza vizében mért ftalát-szennyezéshez a Tiszán úszó, ill. az ártérben jelen lévő PET palackok is hozzájárulhatnak!
„Szerencsére a már felismert rákkeltő hatással rendelkező és így sok vitát kiváltó biszfenol-A vegyületet nem találtuk meg a mintákban, ezt az anyagot is a műanyaggyártásban használják, és a potenciális hormonháztartás-zavaró hatása miatt is fokozott figyelem övezi” – mondta el a Laboratorium.hu-nak Bordós Gábor.
Megnyugtató eredmény az is, hogy a mintákból növényvédőszer-hatóanyagokat és azok bomlástermékeit nem mutatták ki (a WESSLING-nél közel 400 ide tartozó egyedi komponens vizsgálatát végzik nagy rutinnal), ezek megjelenése ugyanis a felszíni és felszín alatti vizeinkre, valamint az ivóvízbázisokra is komoly veszélyt jelent.
Tekintse meg a témában készített kisfilmünket!
A növényvédőszerek a felszíni vizekben egyébként jellemzően akkor jelennek meg, amikor egy intenzív védekezési szakaszt nagy esőzések követnek, és a felszíni lefolyással bemosódnak a peszticidek a folyóvízbe. Ebből látható, hogy a növényvédőszer-koncentráció nagy szezonalitással rendelkezhet, illetve az időjárási és vízállási tényezők is kihatással lehetnek rá. A mezőgazdasági tevékenység a Tisza e szakaszán még nem olyan jelentős, mint az alföldi részen, így vélhetőleg a Tisza nagy vízhozama is tompítja az itt esetleg jelentkező szennyezést.
A WESSLING által végzett vizsgálatokból azonban nem csak a műanyagok által okozott szennyezésre lehet következtetni, hanem a fokozódó emberi tevékenység következtében a vizeinket napjainkban egyre jobban fenyegető szennyezőkre, például a gyógyszermaradványokra is.
Fenti szennyezőanyagok többek között azért is jelentenek további fokozott kockázatot, mert a lebomlásuk hosszú ideig tart sőt, oxigénszegény környezetbe kerülve ez az átalakulás teljesen le is állhat. Pontosan ezért vizsgálták meg a folyó üledékéből származó mintát is. A korábbi idők szennyeződései a mederfenékre ülepedve anaerob környezetben itt akkumulálódhatnak, és akkor is jelen lehetnek, ha a vízben nem mérhetőek. A tiszaszalkai kanyarban vett minták azonban minden mért komponensre negatív eredményt adtak.
Bizonyos szennyezőanyagok képesek a műanyaghulladék felszínére is kötődni. Ennek különösen akkor van nagy jelentősége, ha a műanyagok már nem palack alakban, hanem lassú szétesésük eredményeképp nagyon kisméretű részecskékben, ún. mikroműanyagok formájába vannak jelen.
Ahogy a Laboratorium.hu másik cikkében már hírül adta, ezek az újfajta szennyezők bizonyítottan jelen vannak különböző víztestekben és azok üledékeiben, illetve több faj szervezetében is előfordulnak, komoly kockázatot jelentve az ökoszisztémára.
Laboratóriumi kísérletek igazolták azok káros hatását, a szennyezőanyagok megkötődését, illetve azt a tényt, hogy a szerves szennyezőkkel kialakított kapcsolat után azokat koncentráltabb formában juttatják ez élőlények szervezetébe, így még veszélyesebbek.
Mikroműanyagokat már nem csak tengerekben, de európai folyókban és tavakban is kimutattak. Ugyan Ausztriában a Duna mikroműanyag hozamát már mérték, de Magyarországról származó adatok még nincsenek. Az azonban látható, hogy a probléma jelentős, részletes megismeréséhez és kezeléséhez további mérések szükségesek.
A mikroműanyagok vizsgálatában is élen járó WESSLING laboratórium munkatársai a PET Kupa helyszínén felmérték egy jövőbeli mintavétel lehetőségét is. A Felső-Tisza mindenképpen a jövőben monitorozandó helyszínek közé tartozik, de a probléma újszerűsége miatt fontos ismereteket szerezni hazánk nagyobb álló- és folyóvizein is.
Szunyogh Gábor
Kapcsolódó anyagok:
Dzsungelharc a PET-palackokért
Mikroműanyag: új veszélyforrás