Franklin 128 fős kísérettel 1845-ben indult expedícióra az Erebus és Terror nevű hajókkal az Atlanti-óceánt a Csendes-óceánnal összekötő északnyugati átjáró felkutatására. A vállalkozás sosem ért célt: 1846-ban mindkét hajó a jég foglyává vált a Vilmos király-szigetnél, a legénység pedig az ezt követő hetekben és hónapokban életét vesztette az éhezés, a skorbut és ólommérgezés következtében. 1848-ban Franklin barátai mentőexpedíciót indítottak a két hajó és legénységének felkutatására, azonban hiába tartott több mint tíz évig a keresés, nem jártak sikerrel. Egy akkor talált üzenet szerint John Franklin és a legénység 23 tagja 1847. június 11-én meghalt. Néhány hónappal később 105 túlélő elhagyta a hajókat, hogy gyalog jusson ki a szárazföldre. Bár partot értek, valamennyien meghaltak, a két hajót pedig elnyelte a jég.
Már az ókorban is ismerték a skorbutnak nevezett betegséget. Első írásos említés Hippokratész munkásságában fordul elő. Hívták tengeri pestisnek is, mivel a hosszú hajóutakon tizedelte a tengerészeket. Feljegyzések szerint a hétéves háborúban a 18. században a britek 1512 tengerészt veszítettek, míg a skorbut közel 100 000 emberrel végzett. A skorbut az egyoldalú táplálkozás, elsősorban a nyers zöldségek és gyümölcsök hiányában kialakuló tünet együttes. Eleinte rossz közérzet, kimerültség, izomgyengeség jelentkezik. A sebek lassabban gyógyulnak, a fogíny vérzékennyé válik. Későbbiekben elsorvadnak a porcok, az ínszalagok, a fogak meglazulnak és kiesnek. Aszkorbinsav adagolásával a betegek állapota rohamosan javul.
1937-ben Szent-Györgyi Albert orvosi Nobel-díjat kapott élettani kutatási eredményeiért. Első kísérleteit a vágóhidakról beszerzett mellékveséből kivont anyaggal, amit hexuronsavnak nevezett el, végezte. Hamarosan rájött, hogy a káposztából, narancsból sokkal nagyobb mennyiségben tudja a hexuronsavat előállítani. 1932-ben kiderült, hogy a hexuronsav és a C-vitaminnak nevezett anyag egy és ugyanaz. Ekkor javasolta, hogy a vegyületet nevezzék el aszkorbin savnak, mivel a C vitaminról tudták, hogy jó a skorbut ellen.
Köztudottan sok C-vitamint tartalmaznak a nyers zöldség félék. Ami kevésbé ismert, hogy az emlősök, madarak szervezete is tartalmaz C-vitamint. Szintézisük a májban történik. Legnagyobb koncentrációban a mellékvesék tartalmazzák. A főemlősök és a tengerimalac kivétel. Számukra a táplálékkal kell bevinni a C vitamint. Ha az emberek számára létfontosságú, hogy a táplálék tartalmazzon C vitamint, akkor vajon az eszkimók miért nem szenvednek skorbutban? A válasz a táplálkozási szokásaikban keresendő. Az eszkimók a húst nyersen, szárítva fogyasztják. Az északi népek körében van egy szokás, hogy az elejtett állat mellékveséjét elosztják a család tagjai között, így jutott mindenkinek a C-vitaminból. A szárított húst bogyókkal, növényekkel összegyúrva teszik el télire, így vészelik át a vitaminban szűk időszakot.
Miért volt fontos kiemelni, hogy a táplálékot nyersen fogyasztják? A C-vitamin gyorsan oxidálódik. Hő hatására a folyamat felgyorsul. Így a hőkezelés, pasztőrözés hatására az élelmiszer elveszti C-vitamin tartalmát. Savas közegben az aszkorbin sav stabil. Nem, vagy csak nagyon lassan bomlik el. Ezért kiváló vitaminforrás a savanyított káposzta. Nehéz fémek az aszkorbinsav bomlását felgyorsítják.