A mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar, valamint az élelmiszerek szállítása egyaránt terhelik környezetünket. Hogy lehet mindezt mérni? Erről szól a WESSLING Tudásközpont szaklapjának egyik legfrissebb tanulmánya...
A termék előállítása során felhasznált erőforrások, energia, nyers- és alapanyagok, a csomagolóanyag-előállítás, a szállítás mind-mind jelentősen hozzájárulnak az üvegházhatású gázok kibocsátásához, ezzel pedig a klímaváltozáshoz.
Erdélyi Éva, Jakuschné Kocsis Tímea, Lovasné Avató Judit a WESSLING Hungary Kft. független laboratórium által szerkesztett és kiadott tudományos szaklapban, az Élelmiszervizsgálati Közleményekben megjelent cikkében leírják, hogy a számításokkor ugyan megadják a fent felsorolt egyes tevékenységek során keletkező üvegházhatású gázok mennyiségét, ám a megfelelő adatok összegyűjtése és a nyersanyagtérkép összeállítása mégsem egyszerű feladat.
Számok, szempontok
A karbon-lábnyom számítása során a kibocsátott üvegházhatású gázok 50-54%-át az emésztőrendszeri fermentációból származó metán adta. Kínai kutatások eredményei alapján az állati eredetű élelmiszerek előállítása nagyobb karbon-lábnyommal bír, mint a növényi eredetű élelmiszereké (a legmagasabb a marha- és bárányhús előállítása a legalacsonyabb karbon-lábnyomot pedig a retektermesztés mutatta).
Mindemellett egyre inkább bővül a bio (organikus) termékek piaca. Korábbi tanulmányok alapján a hagyományos és az organikus étrendhez kapcsolódó üvegházgáz-kibocsátás ugyan lényegében megegyezik, azonban a földhasználathoz kapcsolódó üvegházhatású gáz-kibocsátás kb. 40%-kal magasabb az organikus étrend esetében.
Egy olasz kutatócsoport – Buratti és munkatársai - a hagyományos termesztési technológiából származó búza felhasználásával készített kenyér karbon-lábnyomát 1,18 kg CO2e/kg, míg a bio (organikus) termesztésből származó búzából készült kenyér 1,55 kg CO2e/kg mértékben állapította meg.
Amikor azonban a gabonatermesztéshez igénybe vett földterület egységére vonatkoztatva számolták a karbon-lábnyomot, akkor a bio-termesztés teljesítménye eredményesebbnek mutatkozott: hektáronként 60%-kal volt alacsonyabb az üvegházgáz-kibocsátása, mint a hagyományos termesztési technológiának.
Vizsgálták az otthoni és az éttermi étkezés karbon-lábnyomát is: a házon kívüli étkezés lábnyoma 2,87 kg CO2e/fő/étkezés volt, míg az otthoni étkezés esetében a karbon-lábnyom értéke 1,57 kg CO2e/fő/étkezés.
Hat, svédországi élelmiszeráruházban végzett felmérés alapján a keletkezett hulladék mennyiségének 85%-át a zöldség- és gyümölcsosztály adta, amely az elvesztegetett karbon-lábnyom 46%-át jelentette. A húsosztály a keletkezett hulladék 3,5%-át termelte, ami a kárba veszett kibocsátás 29%-át adta.
Harminc svédországi közétkeztetési konyha megfigyelése során azt találták, hogy az élelmiszeripari hulladék tálalt adagra vetített mértéke 75g, ami a kiadott élelmiszer mennyiségének 23%-a volt.
Nők, férfiak, alacsony, illetve magas jövedelmű fogyasztók karbonlábnyoma
Vetőné Mózner Zsófia vizsgálatai szerint a hús- és tejtermékek öko- illetve karbon-lábnyoma a legmagasabb. Kimutatta, hogy hazánkban a férfiak – étkezési szokásaik vizsgálata alapján – 13%-kal magasabb ökológiai lábnyommal rendelkeznek, mint a nők.
A társadalomban az élelmiszerfogyasztás a bérek növekedésével együtt növekszik, azaz a magasabb jövedelmű egyének többet költenek élelmiszerekre, mint az alacsonyabb bérekkel rendelkezők.
Az Európai Unió 27 tagállama esetében makrogazdasági modellek segítségével számították ki a személyes fogyasztás karbon-lábnyomát, öt, jövedelmi kategória szerint csoportosított háztartás-csoportra vetítve.
A legfelső jövedelmi kategóriába sorolt háztartások a jövedelem 45%-át birtokolják, de a karbon-lábnyom 37%-áért felelősek, ezzel szemben a legalacsonyabb jövedelmű háztartások a jövedelem 6%-át birtokolva a karbon-lábnyom 8%-át adják.
***
A szerzők tanulmányukban többféle számítási módot mutatnak be. Általánosan megállapítják, hogy a számítást – az általános alapelveket és lépéseket követve – termék-specifikusan kell elvégezni. Célszerű először termékcsoportokra pontosítani, ezen belül pedig a kalkuláció az egyes termékre specializáltan is elvégezhető.
Fel kell mérni a folyamat során előtérbe kerülő társadalmi-gazdasági szempontokat is. Vizsgálhatók a mutatók időbeli változásai, a termesztési technológia és a gyártási folyamatok fejlesztése, a csomagolási mód megváltoztatása, valamint a hatékonyabb hulladékgazdálkodás következményei is.
Egy példán át azt is illusztrálták, hogy az étel elkészítésének módja is sokat számíthat: egy kilogramm barna rizsre átszámítva és a rizs szénlábnyom-összetevőinek arányait vizsgálva az tapasztalható ugyanis, hogy áztatás nélkül, elektromos tűzhelyen készítve az otthoni felhasználás esetén nagyobb arányban járul hozzá a rizs szénlábnyomának nagyságához, mint az áztatást követően gázégőn történő főzés.
Az élelmiszer-vizsgálatokról itt tájékozódhat
További érdekes cikkek az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatban.