Mitől lesz egy hús ízletes és porhanyós? A legfontosabb a hús minősége, ám a kémiai folyamatok az állat levágását követően sem állnak le. Miről árulkodik a hús színe és az állaga? Mi köze a vízmegtartó képességnek a hullamerevséghez? Hogyan érleljünk otthon, házilag? Mindez kiderül a Laboratorium.hu legfrissebb konyhakémiai cikkéből...
A hús omlósságáért, porhanyósságáért többek között az állat fajtája, kora, neme, táplálása, fizikai igénybevétele, izomfajtája, egészségi állapota, a vágás körülményei, a vágás előtti stressz, a kábítás eszköze, illetve a kivéreztetés mértéke is felelősek.
A kémiai folyamatok azonban nem állnak le az állat levágását követően!
Van ugyanis elegendő tápanyag az enzimek működéséhez: a hús energiaraktára a glikogén, amely egyfajta szénhidrát. Az enzimek levegő nélkül, anaerob módon is képesek bontani, de ilyenkor a folyamat már nem megy végig a széndioxidig, hanem a tejsavnál megáll. A hús pH-ja csökken, azaz savasodik. Emellett az energiatermelő folyamatok is leállnak, így az izomrostok ellazulásában szerepet játszó fehérjék (aktin és a miozin) közötti kapcsolatok sem lesznek képesek szétválni, az izom összehúzott állapotban marad, kialakul a rigor mortis, ismertebb, de rémisztőbb nevén a hullamerevség. A fehérjebontó enzimek viszont dolgoznak, és az állat fajtájától, korától, a hús fajtájától függő idő elteltével az izmok merevsége felenged, a hús elernyed és megjelennek az érett húsra jellemző tulajdonságok.
Fajtól és vágási módtól függően a hullamerevség beállta változó időtartamot vesz igénybe. Az alábbi táblázat foglalja össze a folyamatok átlagos időtartamát különböző állatok esetén:
Forrás: Laboratorium.hu. Megjegyzés a táblázathoz: Halak esetén a pH nem csökken le oly mértékben, hogy a kórokozók ne tudjanak szaporodni, ezért a halak érlelése, tárolása kiemelkedő figyelmet igényel! A feltüntett 2-5 nap érlelés nagy testű, nagy tömegű halak esetén ajánlható.
A hús porhanyósságának egyik mértéke a megfelelő víztartó képesség
A rigor mortis beállta csökkenti a hús pH-ját (friss hús pH-ja ~7, míg az érlelt húsé ~5.5). A savasabb közeg nem kedvez a kórokozó baktériumok szaporodásának, de az izomfehérjék összehúzódását elősegítik. A zsugorodás együtt jár azzal, hogy a húsból víz préselődik ki, mint egy szivacsból. A víztartó képesség csökken. A hideg ezt a folyamatot erősíti. Míg szobahőmérsékleten a vízveszteség minimális, addig a hűtőszekrényben több mint 30% is lehet.
A hús ízét, állagát a vágást követő néhány óra jelentősen befolyásolja. A szigorú élelmiszeripari, higiéniai követelmények figyelemmel vannak arra, hogy a fogyasztóhoz megfelelően kezelt, fertőzésmentes húsok juthassanak el.
Miről árulkodik a hús színe?
A húsok színét elsősorban a húsban található izomfesték, a myoglobin adja. A frissen vágott húsok vörös árnyalatúak. Az érés folyamán a myoglobin oxidálódik és megjelenik a pirosas-barnás szín. A fehérjék bomlásából származó kéntartalom a myoglobinnal sárgás, illetve zöldes elszíneződést ad, ami már a hús romlására utal.
Forrás: Laboratórium.hu
Mikor érdemes a húst feldolgozni?
A frissen vágott húst még egy-két órán át fel lehet dolgozni. Erre kizárólag házi vágás esetén van lehetőség. Jellemzően ilyenkor készülnek a disznótoros ételek, de a kolbászok jó része is. Kolbászok esetén fokozottan kell ügyelni a tisztaságra, illetve a megfelelő tárolásra, érlelésre. A hőmérséklet és a páratartalom jelentősen befolyásolja az érési folyamatot.
A hentesnél vett húsokról ritkán van információ, hogy mikor került levágásra az állat. Rendszerint 24-48 órán belül kerül forgalomba. Disznó, baromfi esetén sokszor ez az idő is elegendő, hogy megfelelő állagú és ízletes ételt készíthessünk belőlük. Marhahús és a vadak esetén viszont nem árt néhány napot még otthon is érlelni a húst, ha nem szeretnénk „cipőtalpat” enni. Míg a rigor mortis állapot fennáll, a hús nem képes csak kis mennyiségű vizet megkötni. Sütés közben hamar kiszárad, és főzéskor sok vizet veszít. Sajnos ilyenkor még a klopfolás sem segít! Az izomrostokat és egyben az izomsejteket is roncsoljuk, így még több vizet tud veszteni. Általánosságban elmondható, hogy jó minőségű húsok esetén nem ajánlott a klopfolás.
A víznek és hőnek az izomrostok közötti kollagén rostok elkocsonyásításában van szerepe, ami nagyrészt a hús porhanyósságáért felel.
Az érlelés szerepe
Az érlelés folyamán az enzimek katalizátorként működnek, lebontják vagy megváltoztatják a fehérjék szerkezetét, melléktermékként pedig kisebb aromamolekulák jönnek létre, amelyek gazdagabb ízt adnak a terméknek. A megfelelően érlelt hús porhanyós, ujjal benyomva kis mélyedés marad benne.
Amennyiben lehetséges, a csonton hagyva kell a húst érlelni! Erre azért van szükség, mert az izomrostok így kifeszítve maradnak és a rigor mortis alatt kisebb mértékben tudnak csak összezsugorodni. A csontról lefejtett hús esetén oly annyira össze tud húzódni az izomrost, hogy az általa okozott rágósság az érleléssel sem szüntethető meg.
Az érlelés fajtái
Üzemi szinten a szigorú előírások, az automatizált rendszerek és az előírt laboratóriumi vizsgálatok biztosítják, hogy a fogyasztók asztalára hibátlan étel kerülhessen. Húsok házi érlelésénél kiemelten kell figyelni a tárolás körülményeire és a higiéniára.
Néhány egyszerű praktika, amivel otthon is lehet érlelt húsokat előállítani:
Száraz érlelés: hagyományos technológia, lógatva szárítás, a hús nem érintkezik saját kicsöpögő levével, magas a víz- és ezáltal a tömegveszteség. Ajánlott hőmérséklet: 1-3°C, páratartalom: ~70%
Nedves technológiák: vákuumban érleljük a húst, amely a saját levében áll. Jellemzően az oxigéntől elzárt rendszerben több tejsavbaktérium van jelen, ezért az íze savanykásabb lesz. Ezt tapasztalhatjuk az előre vákuumcsomagolt termékek esetén.
(A zárt zacskóban, ásványvízben akár több héten át áztatott hús esetében annak íze nem mindig lesz ízletes. Az ásványvíz minősége, összetétele ugyanis jelentősen befolyásolja a hús ízét. A magnézium-ion, kalcium-ion és a hidrogén-karbonát-ion magasabb koncentrációja az érett hús ízét csökkenti, míg a szulfát ionok jelenléte kesernyés ízt kölcsönöz a húsnak).
A higiéniára kiemelten kell figyelni, mert a vizes húslé nem csak a mikroséfeknek, hanem a kórokozóknak is kiváló táptalaja!
Érlelőtasakos technológia – speciális érlelőtasakba kell helyezni a húsdarabokat. A zacskó kifelé kiengedi a kicsöpögő húslét, de vissza már nem. Így száraz érleléshez hasonlóan lehet a húst a hűtőben tárolni. Jellemző még hogy nem speciális tasakba teszik a húst, hanem sütőpapírba csomagolva érlelik a hűtőszekrényben.
Olajos/zsíros érlelés – a húsdarabot vastagon, egyenletesen zsírral vagy olajjal fedjük be. Belehelyezhetjük olajba is, de ekkor el kell hogy lepje. A zsír/olaj elzárja a húst a levegőtől, másrészt a mikrobáktól is.
Pácolás – Hagyományosan sós lében érlelik a hús. A páclé konyhasót és nitrátokat (újabban nitriteket) tartalmaz A magas sótartalom (10-20%) mellett csak a sótűrő tejsavbaktériumok képesek szaporodni. A hús külső rétege jellegzetes bevonatot kap, amely egyben megóvja a tároláskor fellépő romlások ellen.
Konyhatechnikai pácoláskor a hús érlelését már a feltálalandó ételnek megfelelően készítik elő. Fűszeres, olajos , citromos…. stb páclében tartják a húst 1-2 órától néhány napig terjedő időtartamban. Ezeknél a pácoknál a savakkal, pl. citrom , óvatosan kell bánni, mert a hús felületén a fehérjéket kicsapja, az alacsony pH miatt magas lehet a vízveszteség, ami a porhanyósság rovására mehet. Ezért a savas jellegű pácokat rövid időtartamban ajánlott alkalmazni.
SzOL
További érdekes cikkek a Konyhakémia rovatból:
Mikroséfek a konyhában
Az élelmiszer-pazarlás a hűtőben kezdődik
Sütés olajozottan
Tartósít és hűt: nyári sókaland